Kezdőlap / Rovatok / Zöldinfó / Klímaváltozás / Kié lesz Afrika vize?

Kié lesz Afrika vize?

Ha egyszer eltűnik a víz – nem marad alternatíva. Ha kevesebb, mint ötszáz köbméter víz jut egy embernek évente – akkor nagyon komoly válsággal kell számolni.

Ha nem figyelnek, az afrikaiak leshetik, s drága pénzért vehetik a saját vizüket – másoktól. Pedig Afrikának van vize, méghozzá sok vize van. A fekete kontinens mélyén ugyanis óriási vízkészletek terpeszkednek. De vajon hogyan lehet hozzáférni e vízkészletekhez, ki kap majd belőlük és kinek hoznak profitot? Vajon megszerzik-e a más kontinensekről érkező szerencselovagok és befektetők Afrika vizét, alkalmasint más természeti kincseinek kiaknázásával együtt? A versenyfutás már megkezdődött, mi több, jó ideje tart. A földalatti vizek igencsak egyenetlenül oszlanak el a kontinens államai között: a legnagyobb készletek, a legtöbb víz, Észak-Afrikában csobog (mármint a föld felszíne alatt), mégpedig Líbiában, Algériában, Egyiptomban, és Szudánban. Líbia mélye például kilencvenkilencezer-ötszáz köbméter vizet rejt, Algériában kilencvenegyezer köbméternyi víz van, Szudánban hatvanháromezer, Egyiptomban pedig ötvenötezer köbméter vizet lehetne kinyerni a Föld mélyéből. Valójában soha senki nem hozott nyilvánosságra pontos adatokat és nem fogalmazta meg nyíltan, hogy a hozzáférés az ivóvízhez a demokrácia egyik legfontosabb kérdése Afrikában, s minél demokratikusabb a társadalom, annál könnyebb a hozzáférés az ivóvízforrásokhoz…

Nyilván nem véletlen, hogy egyes nyugat-európai országok, kivált Franciaország, évtizedek óta pislantgatnak ezekre az óriási „vízmezőkre”, miközben gyanúk szerint a szó szoros értelmében elzárnák a vízcsapokat a helybéliek elől.
A térségben óriási vízprojekteket támogató-finanszírozó Világbank négy pontban határozza meg önmaga céljait Afrikában: közvetlenül segíteni a szegényeken, javítani a makrogazdasági és pénzügyi egyensúlyt, elősegíteni a jó kormányzást és a magánszektor fejlesztését, valamint védelmezni a környezetet. E célok elérésének-megvalósításának egyik fontos eszközeként említi a Világbank a vízforrások magánosítását.

Egyes országok azonban elég sikeresen álltak ellent e magánosítási kísérleteknek. Például a nyugat-afrikai Ghána. Accrának a Nyugat évtizedekig tartó privatizációs kampányával sikerült szembeszállnia. A ghánai otthonok hetven százalékában nincs vezetékes víz, vagy angolvécé; ha van is, akkor csupán azoknak, akik megengedhetnek maguknak házi tartályt, melyben tárolják a vizet. A Világbank 2005-ben erre hivatkozva szorgalmazta, nagyon erőteljesen, hogy privatizálni kell az ország vízkincsét, mert ez mindjárt megoldaná a gondokat. Tény, hogy volt is privatizálás, a városi vízkészletek egy ideig holland-dél-afrikai vegyesvállalat kezében voltak. Egészen tavaly nyárig.

A teljes cikk itt olvasható.

Ajánlott tartalom

Tokió 2020 – Újrahasznosított műanyag palackokból készülnek a dobogók

A jövő évre halasztott tokiói olimpia és paralimpia szervezői bejelentették, elegendő műanyag palackot gyűjtöttek ahhoz, hogy ezek újrahasznosításából készítsék el az éremátadásokhoz a dobogókat.

Nincs hozzászólás

  1. Gondolom a köbméterben megadott vízkészlet mennyiségeket köbkilométerben kell érteni…..