Lantos Gábor, 100 napos expedíciója során nap, mint nap élt át különleges kalandokat hét északi országban, Finnországban, Svédországban, Norvégiában, Izlandon, Dániában, Grönlandon és a Feröer-szigeteken.
A mínusz 31 fokos svédországi télben a nyílt pályán megállította az ellenvonatot, önkéntesként vett részt a 16 ezer résztvevőt megmozgató Vasa sífutóversenyen. Fogatlan eszkimókkal fényképezkedett, a finn szaunában elszabadult vele a földi pokol, meglátogatta azt a magyar nőt, aki jelenleg a Föld legészakibb pontján él. Megkóstolta a tőkehal nyelvmozgató izmát. Clinton után ő is betért Izland legrégibb hot-dog árusához; szánhúzó kutyákkal utazott, miközben bejárta a jég- és hófödte, érintetlen vadonokat.
Az OzoneNetwork keddi Egyenlítő c. műsorának vendége Lantos Gábor, sportújságíró, rádióriporter, utazó újságíró, producer elmondta az utazásnak csak a vázlatát határozta meg előre. Fix pontokat jelölt ki, amelyek a lefoglalt jegyek miatt voltak fontosak, ám minden mást a véletlenre és a kanapészörfre bízott. Ennek köszönhetően találkozott számos északon élő magyarral, akik értesülve az útjáról, meghívták magukhoz. Az által pedig, hogy általában a helyieknél lakott, még jobban megismerte az ottaniak életét.
A 100 nap északon című könyv egyfajta sztereotípia rombolás skandináv módra. Az hogy ott fél évig sötét van, vagy hogy ott mindig hideg van és minden iszonyatosan drága, nem teljesen fedik a valóságot. Gábor számára ez az út azonban nem csak a sztereotípiákat rombolta le, hozott egy csodálatos szerelmet, egy feleséget, és egy Norvég-Lappföldi templomi esküvőt. Sőt, megváltoztatta Gábor szemléletét, az egész életét!