Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
A program kezdeményezői: Artner Annamária, Benyik Mátyás, Farkas Péter, Krausz Tamás, Lugosi Győző, Szász Gábor, Vígh László. (A nevek ismerősek az elmúlt tíz év magyarországi ATTAC nevű szervezetéből, amelyből a zöldek szinte azonnal kiléptek, amikor kiderült, hogy vöröscsillag-nosztalgiával képzelik el a hazai globalizációkritikát.)
A weboldalukon szavazzatok a programra, hogyan tetszik!
5. Energiagazdálkodás – vízerőmű
A magyar energiaellátás, energiabiztonság nemzetközi helyzetbe ágyazott kérdés. Vannak azonban olyan elemei, amelyekkel kapcsolatban a hazai politikának szabad keze van.
A magyar energiaellátó rendszer jelenlegi állapotában nem biztonságos és nem bővíthető új, megújítható energiaforrásokkal – két ok miatt.
Egyrészt az erőművi (900 MW kiserőművi, 1880 MW paksi) kapacitások nem szabályozhatók, másrészt nincs megfelelő tároló kapacitás. Az előbbin az integrált kapacitásszabályozási rendszer megteremtése, a másikon a tározós vízerőmű megépítése segíthetne. (MVM – MAVIR, 2006)
A nagymarosi vízerőművel kapcsolatban a rendszerváltás idején alkalmazott, az építkezés leállításához vezető politika az emberek félrevezetésének, egyoldalú és hangulatkeltő tájékoztatásának iskolapéldája. Kitűnően illusztrálja ennek máig tartó hatását a Reális Zöldek gyűjteménye az iskolai földrajz tankönyvekben található tudománytalan, indokolatlan lejárató véleményekből. (RZK, 2007) „A rendszerváltás első nagy győzelme… a racionális szakértelem első nagy bukása volt a politikával szemben.” (Márványi, 2009) A kérdést már csak ezért is újra napirendre kell tűzni.
A bős-nagymarosi vízerőmű hazai részének építését a tervezett ráfordítás kétharmadánál hagyták abba. A meg nem építés költségei (bontás stb.) a tervezett költségek 1,5-szeresét tették ki! A teljes kár és elmaradó haszon pénzben számszerűsíthető részét különböző szakértői becslések mai áron 2600-3000 milliárd Ft-ra becsülik, ami a 2008-as teljes SZJA-bevételek kétszeresével és több évi költségvetési deficittel ér fel.
A duzzasztást ellenző környezetvédők szerint a Duna esése túl kicsi ahhoz, hogy a drága beruházások megtérüljenek, miközben a létesítmény következtében súlyosan károsodna a Duna élővilága. Ezzel szemben nemzetközileg elismert, a környezeti hatásokban jártas szaktekintélyek álltak a vízerőmű megépítése mellett, éppen kedvező környezeti hatásait és az így nyerhető, illetve kihasználható energia olcsóságát emelve ki, beleértve a Duna hajózhatóvá válásának előnyeit (így például Mosonyi Emil, Kerényi Ödön vagy Karádi Gábor). Az utóbbi az USA-ban az egyetlen tudós-mérnök, aki nemzeti kitüntetést (Hoffman-díjat) kapott a vízerőművek környezeti hatásának vizsgálata terén kifejtett tevékenységéért. Idézünk egy 1991-ben írt leveléből (amit soha sehol nem közöltek, pedig a beruházást ellenző kormánybiztos körlevelére válaszul írta, végül a Vásárhelyi Társaság fizetett hirdetésként tette közé a Kék Duna könyvben): „…szeretném kategorikusan kijelenteni, hogy a nagymarosi beruházásnak igen pozitív hatása lenne a magyar nemzetgazdaságra, és összességében pozitív környezeti változásokat eredményezne…Önöknek azonban, mint demokratikusan megválasztott kormánynak ki kellene kérniük a nép véleményét, és nem lenne szabad egy hangos kisebbség befolyásának engedni. Igaz, persze, hogy a demokráciában a nép is hozhat rossz döntéseket, és joga van arra is, hogy nevetségessé tegye magát.
Mindezek figyelembe vétele mellett sem hiszem, hogy a kormányzatnak joga van a nép félrevezetésére. Semmi kétségem afelől, hogy ha a magyar néppel megismertetnék mindkét oldal érveit, és lehetővé tennék, hogy szavazzon a nagymarosi beruházásról, akkor túlnyomó többségben az építés mellett szavazna …”
Ismételten meg kell vizsgálni és nyilvánosan meg kell megvitatni a nagymarosi vízerőmű ügyét, és a független tudósok eredményeit a nép elé tárni. A mai korszerű technológiák mellett a víz ereje alacsony esés mellett is kihasználható. A vízerőművel, a tározós alrendszerrel együtt, lehetővé válna az alternatív energiaforrásokkal működő, de nem szabályozható (szél-, nap-) erőművek üzembe állítása is. A nagymarosi komplexum megépítése kb. 1,5 évig tartana, s szennyvíztisztítók, üdülőkörzetek, fürdőhelyek, vízi sportlétesítmények létrehozását jelentené. A legfontosabb eredményei a Duna egész évi hajózhatósága lenne, továbbá egy 600 MW-nyi, csúcsteljesítményű tározós vízerőmű (plusz egy kis medertározós csúcskapacitás) létrehozása. Ezzel beépíthetővé válna 1200 MW-nyi szélerőművi teljesítmény (Magyarországon ez a maximális teljesítmény, amely a szélenergiából kihozható a ma ismert technikákkal). Ehhez hozzáadva a tervezett paksi 2 x 1000 MW bővítést, a drága és környezetszennyező energiaforrások (kőolaj, földgáz, szén) importja, illetve használata számottevően csökkenhetne.
