Milyen lenne a gazdaság, ha egyetlen elhasznált termék sem kerülne szemétlerakóba, hanem mindent újrahasznosítanánk? Utópisztikus. A szemét totális kiiktatása belátható időn belül valószínűleg nem is lehetséges, de a jóval magasabb újrahasznosítás igen, ami nemcsak környezetbarát lenne, hanem rengeteg embernek adna munkát Európában.
Az idei Európai Zöld Hét témája a nálunk még kevéssé közkeletű körkörös gazdaság volt, a környezetvédelmi biztos szerint ez lehet az a nyelv, amit a pénzügyminiszterek is megértenek.
Szelektív kukák a pályaudvaron, szobabicikli által termelt árammal működő munkaállomás az aluljáróban, három „zero emmission” plecsnivel ellátott elektromos autó a rendezvényközponttá alakított ipari épület bejárata előtt – tulajdonképpen még a küszöböt sem kellett volna átlépnem ahhoz, hogy az Európai Zöld Héten érezzem magam. Az Európai Bizottság által az idén tizennegyedik alkalommal megszervezett háromnapos brüsszeli konferencia egy Magyarországon egyelőre nem túl felkapott témára, a „körkörös gazdaságra” (circular economy) épült, az előadások legnagyobb része a hulladékok és a szennyvíz újrahasznosításával, illetve az ezáltal teremtett új munkalehetőségekkel foglalkozott (az egyik előadó például azt javasolta: a hajóácsokat képezzék át szélturbinák építésére).
Holland beszélgetőpartnereimet igencsak megleptem, amikor bevallottam nekik: a körkörös gazdaság olyannyira nincs benne a magyar köztudatban, hogy még abban sem vagyok biztos, hogyan fordítsam le (végül, a Napi Gazdasághoz hasonlóan az anglicizmusok elkerülése mellett döntöttem). A körkörös gazdaság annyiban új (valójában Walter R. Stahel által már a 70-es évek végén megalapozott) koncepció, hogy nemcsak a már használhatatlanná vált termékek újrahasznosítását, hanem az egész termelési folyamat újragondolását szorgalmazza annak érdekében, hogy egyáltalán ne keletkezzen szemét.
Ahhoz, hogy ezt elérjük, a termékek meghosszabbított élettartamának, illetve a későbbi újrahasznosíthatóság szempontjainak már a tervezés során érvényesülniük kell. Egy tonna elektronikus hulladékban például 350 gramm arany van, de ezt jelen pillanatban elég nehéz onnan kibányászni. Ha ezt a mennyiséget újra lehetne hasznosítani, az Karl Falkenberg, az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatóságának vezetője szerint 70-szer lenne hatékonyabb, mint egy átlagos aranybánya.
Ennek abszolút van közgazdasági értelme
– mondta Falkenberg. Láthatóan ez az az üzenet, amit a döntéshozók leginkább szeretnének kommunikálni az üzleti szféra felé, akiket arról szeretnének meggyőzni, hogy a zöld technológiák alkalmazása nem drága, felesleges, alacsony PR-értékkel bíró széplelkűség, hanem színtiszta gazdasági racionalitás. Janez Potočnik, az EU környezetvédelmi biztosa szerint „ez az a nyelv, amit a pénzügyminiszterek is megértenek”. A nemsokára leköszönő Potočnik egyébként rendkívül aktív a körkörös gazdaság népszerűsítésében, legutóbb a TedX antwerpeni előadás-sorozatában beszélt erről, március végén:
Nincs olyan, hogy szemét
A körkörös gazdaság a következő logikai hierarchia mentén épül fel: ha egy termék a használata során elromlik, akkor először meg kell próbálni megjavítani, ha elévül, akkor frissíteni. Ha egyszerűen csak megunjuk, akkor átadjuk valaki másnak, aki tovább használhatja. Ha eredeti funkcióját már nem tudja ellátni, akkor a legjobb, ha anyagában újrahasznosítjuk, ha pedig erre sem alkalmas (mert például többféle, nehezen szétválasztható anyagot tartalmaz), akkor elégetjük, és hőenergiát termelünk belőle.
Ideális esetben hulladéklerakóba semmi nem kerül, ezért ezek idővel meg is szűnnek. (Ez Németországban már gyakorlatilag meg is történt, bár teljes mértékben nem lehet őket felszámolni, mivel a hulladékok kezelése után is marad körülbelül 1 százalék, amit sehogyan sem lehet hasznosítani.) A fenti logika érvényesítése egy teljesen új gazdaságszerkezetet eredményezne, ami felváltaná a korábbi, lineáris (megveszem-elromlik/megunom-kidobom) modellt – érvelnek a körkörös gazdaság támogatói.
A fentiek szlogenszerű összefogalására több verzió is létezik, amik megszámlálhatatlanul sokszor hangzottak el a háromnapos brüsszeli fórumon:
A teljes cikk itt olvasható.