Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)
Nyugat- és Délnyugat-Európában idén rekordokat döntő hőhullám tombolt: Spanyolországban már június vége előtt tudni lehetett, hogy a valaha mért legmelegebb júniust zárják. Hasonló volt a helyzet tőle északra, Angliában is, míg Magyarországon 2019 után az idei június lett a második legmelegebb, egyben a legszárazabb. Ez a kettős, egymást erősítő hatás tovább súlyosbította az aszályt, amely július elejéig a történelmi 2022-eshez nagyon hasonlóan alakult. Hazánkban eddig egy kifejezetten száraz kontinentális jellegű nyarat élünk: forrót és szárazat. Vizsgáljuk meg tehát, mely európai országokban melegedtek leginkább a nyarak, és hogyan változott a csapadékösszeg – hiszen a kettő együtt növeli az aszálynak való kitettséget is.
Hőmérséklet: északnyugat-délkelet irányú növekedés
A nyári átlaghőmérséklet trendjét a gyakran alkalmazott lineáris regresszióval becsültük 1971 és 2024 között. Azért innen indul a vizsgálat, mert Európa országai nyáron nagyjából a ’70-es évek közepe-vége óta kezdtek melegedni. Az eredmények egy északnyugat–délkelet irányú növekvő melegedést mutatnak: míg Írországban az elmúlt bő 50 év alatt „csak” 0,9 °C-os emelkedést tapasztaltunk, addig hazánk térségében, a Balkánon és tőlünk keletre már 3–4 °C-os melegedés is kimutatható. Ez arra utal, hogy Nyugat- és Észak-Európában az Atlanti-óceán és a nyaranta északabbra tolódó ciklonaktivitás még mérsékelni tudja a felmelegedést, míg a Balkánon a Földközi-tenger hatása gyengébb, és térségünkben a kontinentalitás erősödése is érezhető. Ezek a melegedések – Írország kivételével – 99%-os megbízhatóság mellett igazolhatók, és sajnos jóval meghaladják a globális átlagot.
Csapadék: észak-déli kettősség
Mivel a csapadék sokkal változékonyabb elem, mint a hőmérséklet – elég csak a 2010-es rekordcsapadékos hazai évünkre gondolni, amelyet a legszárazabb követett–, a nyári csapadékösszeg hosszú távú változását nem célszerű egyszerű lineáris trenddel leírni. Ehelyett az országos átlagokra negyedfokú polinomokat illesztettünk a változások becslésére. A kép itt is kettős marad, de inkább észak–déli irányban: míg Hollandiától északra nőtt a nyári csapadékösszeg – Írországban, Dániában és Svédországban több mint 30%-kal is –, dél felé haladva, Európa legtöbb országában csökkenés tapasztalható. Ez különösen Portugáliát, hazánkat és a délkelet-európai országokat, valamint Moldovát érinti, ahol ma már 25–40%-kal kevesebb csapadék hullik nyáron, mint bő 50 évvel ezelőtt. Fontos megjegyezni, hogy bár például Portugáliában százalékosan több mint kétszer akkora a csapadékcsökkenés, mint Svájcban, milliméterben mérve éppen fordított a helyzet – hiszen Portugália egy szárazabb nyári éghajlatú ország.
Most üt be igazán a kontinentális klíma forrósodása
Egy melegedő éghajlatban a hőmérséklet-emelkedés jellemzően nem egyenletes – vagyis nem arról van szó, hogy minden év egyre melegebb –, ezért a melegedés ütemének meghatározásához itt is negyedfokú polinomokat illesztettünk az adatsorokra, melyek meredeksége alapján határoztuk meg a felmelegedés ütemét. Az eredmények jól mutatják, hogy míg Európa legtöbb országában a ’70-es években még kisebb lehűlés is előfordult, addig Portugáliában és Spanyolországban már ekkor megindult egy erőteljes melegedés, amely később mérséklődött. A legtöbb országban a felmelegedés igazán a ’90-es évek elején gyorsult fel, majd nagyjából 2005 és 2010 közöttre jelentősen lassulni kezdett – olyannyira, hogy több országban meg is állt. Sajnos úgy tűnik, hogy a 2020-as évekkel újra erőteljesebb fokozatba kapcsolt a melegedés, és különösen épp térségünkben, valamint a Balkánon vált aggasztó mértékűvé.
Bár Spanyolország és Portugália nem melegedett annyit 1971 óta, mint a közép- és délkelet-európai térség, ezek eleve melegebb nyári klímájú országok, így kevésbé meglepőek a 40 °C feletti csúcsok. Ugyanakkor az eleve magasabb értékek miatt itt még a kisebb hőmérsékleti változásoknak is komoly hatásai lehetnek.
Országos átlagban a rendkívül forró 2024-es nyár során Magyarországon melegebb volt, mint például Spanyolországban, és csak néhány országban (Szerbia, Moldova, Albánia, Bulgária és Ciprus) mértek ennél is magasabb értékeket. Tehát a tavalyi nyár és ezidáig az idei is a trendekbe abszolút beleillik: meleg és száraz volt.
Hazánk térsége, tőlünk keletre és a Balkán-félsziget országai nyáron egyaránt a legerőteljesebb melegedést és a legnagyobb csapadékcsökkenést tapasztalják – ezek együttes hatása pedig még súlyosabb nyári aszályos helyzetek kialakulásához vezet. Nem kérdés, hogy alkalmazkodási stratégiákra van szükség, ám ezek megvalósítása éppen e kedvezőtlen éghajlati trendek miatt egyre költségesebb és nehezebben kivitelezhető lesz.
Mindez arra figyelmeztet, hogy a száraz kontinentalitás további erősödését érdemes lenne elkerülni – hiszen ezek a hatások emberek millióinak életére vannak közvetlen, a vízhiányon és aszályon keresztül pedig közvetett hatással is.
Rövid tudományos módszertan
Az elemzéshez az Európa egészét 10 km-es rácsfelbontásban lefedő, minőségileg ellenőrzött, a nemzeti meteorológiai szolgálatok állomáshálózatán alapuló ún. E-OBS adatbázis legújabb (31-es) verziójú napi átlaghőmérséklet és csapadékösszeg adatait 1971 és 2024 között használtuk. Az országos átlagok meghatározásához az ún. ISIMIP éghajlati hatásvizsgálatok során alkalmazott 50 km-s országmaszkokat alkalmaztuk. A törpeállamokat nem vettük figyelembe, Málta területe pedig túl kicsi ahhoz, hogy ezen a felbontáson megjelenjen. Örményország, Grúzia, Azerbajdzsán, valamint Oroszország nagy része az éghajlati adatbázis térbeli kiterjedésén kívül esik. Görögország déli részéről és Izlandról több év csapadékadata hiányzik, ezért ezek sem kerültek elemzésre. Mindezekért köszönet illeti az alapadatok forrásait: az ECA&D és EU-FP6 UERRA, illetve az ISIMIP projekteket!
A nyári átlaghőmérséklet változását lineáris regresszióval becsültük, a legkisebb négyzetek módszerét alkalmazva az 1971–2024 közötti időszakra. Mivel a lineáris trend érzékeny lehet a vizsgált időszak elejére és végére, ezért a számításokat nemcsak 1971-től, hanem 1972-től és 1973-tól is elvégeztük, és a végét is többféleképpen (2022–2024-ig) változtattuk. A kapott trendmátrix átlaga adta meg a végleges becslést. A trendek statisztikai szignifikanciáját t-próbával vizsgáltuk. A nyári csapadékösszeg hosszú távú változását – nagyfokú változékonysága miatt – nem lineáris trenddel, hanem országonként egy-egy negyedfokú polinom illesztésével becsültük. A változást az illesztett görbe kezdő és záró 3-3 évére vonatkozó értékeinek százalékos különbségeként adtuk meg. A melegedés ütemének becsléséhez szintén negyedfokú polinomot illesztettünk az országos hőmérsékleti idősorokra, majd az egymást követő évek értékeinek különbségét tekintettük meredekségnek, azaz az adott évre jellemző melegedési ütemnek.
