A gázválság tanulságai

Ez a gázellátási válság valószínűleg nem az utolsó; a geopolitikai játszmák folytatódnak, és ennek mi csak nézői lehetünk. Ezért kulcsfontosságú, hogy a közvetlen válságkezelő lépéseken túl milyen lépéseket teszünk a függés csökkentése érdekében. Jelenleg nincs kormányzati akarat sem a gázfogyasztás csökkentésére, sem általában az energiatakarékosság és hatékonyság növelésére. Még a nem túl ambiciózus, EU felé tett vállalásaink teljesítésére is messze elégtelenek az erre a célra szánt – hazai és EU-s – források – miközben újabb hatalmas gáztüzelésű erőművek épülnek, kormányzati hátszéllel.

Az LMP javaslatai a földgáz-függőség csökkentésére
Rövid távon (hasonló válságok esetében, amikor a külső gázellátás csökken)
a) Felül kell vizsgálni az azonnali gázfelhasználás-csökkentés lépéseinek sorrendjét. Jelenleg minden terhet az ipar visel. Az alapvető takarékossági intézkedések – pl. kereskedelmi központok, egyes közintézmények vagy sportlétesítmények hőmérsékletének csökkentése – meg kellene hogy előzzön olyan nagyobb gazdasági vagy környezeti károkat okozó lépéseket, mint ipari üzemek leállítása vagy erőművek átállítása olaj vagy pakura tüzelésre.
b) Népszerűsíteni kell a lakossági energiatakarékosság lehetőségeit[3].
d) Fenn kell tartani a kialakuló közép-európai szolidaritást a gázellátásban – a tartalékok megosztását a szűkölködő országokkal (pl. Szerbia, Bosznia-Hercegovina).
Középtávon
a) A különböző kormányzati stratégiákat (NÉS, energiapolitikai koncepció, megújuló energia stratégia) összhangba kell hozni egymással és az EU-nak tett vállalásainkkal.  Végrehajtásukhoz a forrásokat az EU-s források és az energiaár-támogatások átcsoportosítása révén kell biztosítani: ez a Nemzeti Energiatakarékossági Program (NEP) jelenlegi 2,6 milliárd forintos keretének többszörösére emelését, valamint a KEOP energetikai célú keretének 2,5-szörösére növelését kívánja meg. Ha a stratégiák összehangolását nem tesszük meg, és nem biztosítjuk a forrásokat, a folyamatban lévő fenntarthatatlan beruházások (lignit- és gáztüzelésű erőművek) semmissé tesznek minden eredményt.
b) Ki kell bővíteni a lakossági és közintézményi épületek szigetelésére és fűtési rendszerének korszerűsítése szánt forrásokat: az önrészt fedezésére hosszú távú kamatmentes vagy alacsony kamatozású hitelt kell nyújtani egy visszatérülő központi alapból (a jelenlegi EURIBOR +2,5%-os kamat helyett).
c) Gázártámogatás helyett energiatakarékossági programot és szociális alapú lakhatási támogatást! Nem az energiahasználatot kell támogatni, hanem a takarékosságra és a hatékonyságra irányuló erőfeszítéseket. A gáz árának támogatását le kell építeni, az erre elkülönített összeget a támogatásra jogosultak lakásainak energiahatékonysági felújítására kell átcsoportosítani! A még fel nem újított lakások lakói szociális alapon kaphassanak lakhatási támogatást (a fűtési módtól függetlenül). Összehasonlításképpen: a gázár- (és távhő-)  támogatására még mindig több mint 80 milliárd forintot költünk 2009-ben, miközben a Nemzeti Energiahatékonysági Program kerete 2,6 milliárd forint.
d) Kiemelt terület a rendkívül pazarló távfűtési rendszerek korszerűsítése. Az átalakításra szánt beruházási támogatások mellett alapvető feltétel a leválás jogának kimondása.
e) A fűtési – és hűtési –  rendszerek átállításának támogatása a helyi viszonyoknak leginkább megfelelő megújuló erőforrásokra: geotermikus, biomassza (biogáz, pellet, fa stb.), napkollektorok, hőszivattyúk.
f) Szigorítani kell az építési szabványokat, és megismertetni az emberekkel az EU lakcímke – más néven energiatanúsítvány – előnyeit és érdekeltté tenni őket abban, hogy ezt használják is.
g) Riasztó, hogy idén sokkal többen fagytak meg saját lakásukban, mint az elmúlt években. Üdvözöljük azt az új rendelkezést, amely a tartozást felhalmozók esetében a gáz- és áramszolgáltatókat arra kötelezi, hogy a szolgáltatás leállításának szándékát előre bejelentsék a helyi jegyzőnél. Így a probléma ahhoz az intézményhez kerül, amelynek a legtöbb eszköze van a hasonló szociális problémák kezelésére.