Kettő az egyben: esővízgyűjtő és buszmegálló

Nem örülnek a napokban San Francisco lakosai. Az elmúlt napok meglehetősen esősek voltak, az előrejelzések pedig további csapadékot jósolnak.

Ez azt jelenti, hogy az új, napelemes buszmegállók nem szuperálnak túl jól. Ilyenkor, mikor a víz a dombos, lankás utakon zúdul le, egészen a sós öblökig (ahelyett, hogy felhasználhatnák azt), ekkor sajnálják csak igazán a kaliforniaiak, hogy nem rendelkeznek a Ramesh Kanth általt tervezett buszmegállókkal. Ugyanis Kanth úgy tervezte azokat, hogy képesek legyenek az esővíz betakarítására.

Az eső ugye a tetőre hullik, de a csatornázásnak hála egyenesen a földbe vezethető. Természetesen van néhány tervezési kérdés, mint hogy milyen gyorsan telne meg az eső vízgyűjtő, és folyna tovább a csatornákon, mivel időbe telik, mire átszivárog a talajba. A vízvezetékeknek elég mélyre kell kerülniük annak biztosítása érdekében, hogy a víz valóban a talajba jusson.

Az ötlet sok munkát igényel, de a szerkezet koncepciója jó ötlet. Nem veszik el ez az értékes erőforrás, a víz. Ez egy olyan ötlet, melyet nem bánnánk, ha tovább fejlődne, hiszen a vízhiány egyre nagyobb probléma, így az esővízgyűjtés meglehetősen fontos kérdés.

Ajánlott tartalom

Drónok az építőiparban – A jövő elkezdődött

A dróntechnológia robbanásszerű fejlődése alapjaiban rengeti meg az építőipart; ez a folyamat korántsem a távoli jövő zenéje, hanem a kézzelfogható jelen. Míg néhány éve ezeket az eszközöket csupán drága játékszereknek vagy a marketing látványos kiegészítőinek tekintették, mára a kivitelezés, a felmérés és a tervezés elengedhetetlen műszereivé váltak. A pilóta nélküli légi járművek (UAV) alkalmazása drasztikusan növeli a hatékonyságot, jelentősen csökkenti a költségeket, és olyan adatpontosságot garantál, amelyre a hagyományos geodéziai módszerekkel aligha, vagy csak sokkal lassabban lenne lehetőség.