Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
Megalapozott és egyértelmű a gyártók és csomagolás kibocsátók szakmai támogatása a hulladékkezelésre szakosodott koordináló szervezetek létrehozásának és működésének szabályairól szóló, most készülő kormányrendelet tervezet mögött.
A koordináló szervezetekre vonatkozó szabályozás alapja a 2000. évi XLIII. hulladékgazdálkodási törvény és a 94/2002. évi csomagolási kormányrendelet, amely a kibocsátók – a gyártók és forgalmazók – kötelezettségévé teszi az általuk kibocsátott hulladék hasznosítását és a hasznosítási kötelezettség teljesítésével járó anyagi terhek viselését. A kibocsátó cégek ezirányú kötelezettségeik ellátása érdekében önálló, nem profitorientált szervezetet hozhatnak létre, amely szervezet a gyártóktól és forgalmazóktól díjfizetés ellenében, szerződéses feltételek mellett átvállalja a kötelezettségeket.
A vonatkozó jogszabályok alapján 2003. január 1-je óta működnek közhasznú, a kibocsátó vállalatok által létrehozott és finanszírozott, hasznosítást koordináló szervezetek, amelyek az elmúlt hét évben jelentős szerepet vállaltak az EU-s hasznosítási célkitűzések teljesítésében. A kötelezetti kör mintegy 70 százalékát lefedő koordinálók komoly erőfeszítéseket tettek a lakossági szelektív hulladékgyűjtés megerősítéséért, a másodnyersanyag-ipar fenntartásáért és a lakosság környezeti szemléletformálásáért.
A kormányrendelet-tervezet ezen koordináló szervezetek alapításának és működésének szabályait állapítja meg egységesen, tehát függetlenül attól, hogy milyen anyagáram (pl. csomagolás, gumiabroncs, akkumulátor, elektromos berendezés stb.) hasznosítására alakul vagy alakult.
Ahogy azt az eddigi gyakorlat is igazolja, ezen szervezeteknek legalább egy minimális ügyfélkörrel kell rendelkeznie, és a piac egy meghatározott minimális százalékát le kell fedniük ahhoz, hogy az átvállalt környezetvédelmi követelményeket, hasznosítási arányokat teljesíteni tudják.
A koordináló szervezetek non-profit társaságok, ami azt jelenti, hogy a beszedett díjakat az átvállalt kötelezettségek teljesítésére kell fordítaniuk, nem-teljesítés esetében pedig felelősségre vonhatók, szankcionálhatók.
Fontos szempont az is, hogy az eltérő költségigényű lakossági és ipari gyűjtési módok egységesen finanszírozhatók legyenek, és a feladat végrehajtása ne a legolcsóbb szolgáltatások megszerzése körüli árversenybe torkolljon, ne lehessen válogatni kis és nagy hulladékkibocsátó között. Ez szerződéskötési kényszert jelent valamennyi jelentkező kötelezettel, azonos feltételek mellett.
A kormányrendelet tervezet ezeket az alapvető elveket követve határozza meg a koordináló szervezetek működésének szabályait.
Az elmúlt két évben több olyan – hulladékbegyűjtő cégek vagy magánszemélyek által alapított, tehát nem a gyártói felelősség elvén nyugvó – koordináló szervezet jött létre, amely a koordinálók együttes kötelezettségeinek teljesítésében egyáltalán nem, vagy csak részben vállal szerepet. Bár a lakossági szelektív hulladékgyűjtés fenntartása és a környezeti szemléletformáló munka a koordináló szervezetek közös feladata, és az EU felé vállalt hasznosítási célok teljesülésének alapfeltétele, több szervezet egyáltalán nem vesz részt ebben a tevékenységben.
Mint a csomagolás-kibocsátók legnagyobb érdekképviseleti szerve, határozottan támogatjuk a kiadandó kormányrendeletet, amely rendet teremthet ezen a termékdíj-törvény által is kiemelten kezelt területen.