Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Sok még a tisztázandó kérdés, mielőtt a formálódó éghajlatvédelmi kerettörvény az Országgyűlés elé kerülhet.
A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács maga is további egyeztetéseket, hatásvizsgálatokat tart szükségesnek. A tervekhez szükséges ötezer milliárd forint az állami költségvetésből és külső hitelfelvételből finanszírozhatatlan.
Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület (ETE) Energiastratégiai és Szabályozási Szakosztálya biztosított fórumot tegnap az „Éghajlat-védelem: tények és lehetőségek” című konferenciához. A rendezvény különlegességét az adta, hogy a készülő klímatörvényről az ipar és az energetika képviselői mellett a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács képviselői is kifejtették álláspontjukat.
A vita során kikristályosodott, hogy feltétlenül tisztázásra szorul az idén év elején nyilvánosságra hozott NFFT által kidolgozott törvényjavaslat több eleme. Így különösen az elérhető széndioxid kibocsátás csökkentés mértéke és a gazdasági ösztönző mechanizmus. Megkerülhetetlen a szükséges támogatások és ösztönzők forrásának azonosítása. A jelenlegi javaslatból ugyanis nem derül ki, a több ezermilliárd forintnyi forrás hogyan állna rendelkezésre. Az NFFT képviselői által a konferencián említett, „a későbbi megtakarításokra építő pénzhelyettesítő eszközök” alkalmazása nem tekinthető megalapozott elgondolásnak.
Egyetértés övezte, hogy alaposabb gazdasági-társadalmi hatástanulmányokra van szükség, mielőtt kötelező erejű, drasztikus szabályokat fogadnának el a következő 40 évre. Abban is egyetértettek a felek, hogy külön kell kezelni az európai CO2 kvóta-kereskedelmi rendszerben érintett vállalatokat és az ezen kívül eső kibocsátókat. A lakossági energiafelhasználás racionalizálását, az épületek korszerűsítését valamint a megújuló energiák részarányának növelését szükséges és megvalósítható lépésnek tartották a megszólalók, de az is kiderült, hogy az ebben rejlő lehetőségek nem elégségesek a 40%-os kibocsátás csökkenés eléréséhez.
Szűk európai és magyar mozgástér
Az előadások sorát Dr. Molnár László, az Egyesület főtitkára nyitotta, összegezve a klímaváltozásról mára uralkodóvá vált nemzetközi és különösen az európai megközelítéseket. Hangsúlyozta, hogy a 2000-es évek óta az Unió fél évszázados sikertörténetét egyre inkább a versenyképesség elvesztése miatti aggályok árnyékolják be. Idézte Dominique Strauss-Kahn IMF-elnököt, aki szerint az Uniót az fenyegeti, hogy lassan másodvonalbeli geopolitikai szereplővé válik.
Hangsúlyozta, hogy a versenyképesség növeléséhez nem járható út az energiafogyasztás mindenáron való csökkentése: a megtakarítások beruházásigényének megtérülése sokszor nem garantált. Elsősorban a végfelhasználói energiahatékonyság növelése az a terület, ahol kifizetődő a korszerűsítés. Gondolatait azzal zárta, hogy Magyarország számára is hasonlóak a problémák, és a mozgástér is ugyanúgy korlátozott. Ezért álláspontja szerint hazánknak az uniós szabályok és vállalások teljesítésén felül hiba volna a versenyképességet és a gazdasági növekedés lehetőségét rontó önmegtartóztatást vállalnia.
Megújuló energiaforrások az áramtermelésben: csak módjával
Dr. Stróbl Alajos, az ETV ERŐTERV Zrt. főmérnöke a megújuló energiaforrások villamos áram-termelésre való alkalmazásában rejlő lehetőségeket tekintette át. Hangsúlyozta, hogy ezek korlátozottak. A Nemzetközi Energiaügynökség legfrissebb előrejelzése (IEA World Energy Outlook 2009) alapján ezek súlya hosszabb távon sem emelkedik jelentősen. A szakértő szerint hazánkban a biogáz és a földhő hasznosítása terén lenne érdemes fokozni az erőfeszítéseket.
Magyarországon a megújuló energiaforrások, különösen a szélenergia és a biomassza hasznosíthatósága várhatóan tovább terjed, a kötelező átvételi tarifa (KÁT) rendszerének is köszönhetően. Azonban a megújuló energia ezzel együtt sem csodaszer: a különböző forgatókönyvek szerint 2020-ra az ország villamos áram-szükségletének 11-20 százalékát fedezhetik ezek az energiahordozók. Emlékeztetett: a különböző kormányzati és civil szakértői anyagok gyakran a reálisnál jóval magasabb hatékonyságot vesznek alapul a megújuló energiahordozókra építő erőművek esetében az előrejelzések során.
A célokból kell kiindulni
Feiler József, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa irodájának munkatársa szerint az üvegház-hatású gázok (ÜHG) kibocsátásának csökkentése nem választás kérdése, hanem objektív kényszer. Ha a globális átlaghőmérséklet több mint két Celsius-fokkal emelkedik, az várhatóan drámai és visszafordíthatatlan hatással lesz az élővilágra és az emberiségre. Ezért 2050-ig terjedő, átléphetetlen CO2-költségvetéssel, „dekarbonizációs ütemtervvel” érdemes kalkulálni, amely még e hőmérséklet-emelkedés alatt tartja bolygónkat. A világ az elmúlt évtizedben ennek egyharmadát már „felélte”, és ha a trendek változatlanok maradnak, akkor 2020-ig a kritikus mennyiség kétharmada már a légkörbe fog kerülni. Magyarország az arányosan kibocsátható ÜHG egynegyedénél tart.
Mindezért fontosnak és jónak tartja a törvénytervezet 40 százalékos kibocsátás-csökkentési előírását, hangsúlyozva, hogy álláspontja szerint a technológiai fejlődés révén akár 45 százalékkal is visszafogható a magyar emisszió. Rámutatott, hogy a három kulcsfontosságú területen (erőművek, közlekedés, épületek) kritikus mértékű energia-megtakarítást kell egy lépésben elérni, mert a fokozatos, többlépcsős korszerűsítés adott esetben már nem kifizetődő.
Nem indokolt az egyoldalú önkorlátozás
Varró László, a MOL Zrt. stratégiai fejlesztési igazgatója szerint szükséges és elkerülhetetlen a klímavédelem kérdését komolyan venni és a globális tárgyalásokon hazánknak progresszív szerepet kell vállalni. A rendszerváltás után lezajlott a gazdasági és energetikai szerkezetváltás, aminek eredményeképp a hazai energiaszektor „zöldebb” a nyugat-európainál. A magyar gazdaság látszólag rosszabb karbon-intenzitásának (egységnyi GDP-re jutó CO2 emisszió) oka szinte kizárólag a szolgáltató szektor alacsony jövedelmezősége. Ezt azonban gazdaságfejlesztéssel, nem pedig új, rossz korlátok felállításával lehet megváltoztatni.
Rámutatott, hogy a jelenlegi törvénytervezetbe foglalt, 1990-hez képest mért 40 százalékos emisszió-csökkentés 2020-ig történő elérése a magyar gazdaság drámai visszaesése nélkül megvalósíthatatlan. Magyarország egyoldalú önkorlátozása csak a korlátozással érintett ipari tevékenységek kiszorulását jelenti, általában rosszabb hatásfokú külföldi gyárakba, illetve erőművekbe.
A gazdasági szerkezetváltás a rendszerváltás utáni évek ütemében nem folytatható, a legtöbb területen technológiai korlátok akadályozzák a karbon-intenzitás javítását. Az NFFT által javasolt célok eléréséhez többek között a legnagyobb kapacitású erőművek bezárására, új paksi reaktor-blokkra és óriási lakás-felújítási hullámra volna szükség. A pozitív gazdasági hatásokat is számba véve ennek össz-költségét 5000 milliárd forintra tette a szakember, amelynek fedezetét nem látja biztosítottnak. Azt is kiemelte a problémák között, hogy a megújuló energia előállítása alig teremt munkahelyeket, mert hazánkban nem jelentős ezen berendezések gyártása. Jelentős munkahelyteremtő hatása az épületek energiahatékonyságát növelő korszerűsítéseknek van.
Büntetés lenne a cementgyártásnak
Dr. Szabó László a Magyar Cementipari Szövetség Műszaki Bizottságának elnöke szerint a szomszéd államoknál környezetkímélőbben működő és nemzetközi összehasonlításban is élenjáró hazai gyártók számára elviselhetetlennek bizonyulhat az új korlátozás. A „gazdasági barométernek” is nevezett szektor már most is versenyhátrányban van a kedvezőtlen uniós CO2-kvótakiosztás miatt, ez magyarázza, hogy a hazai gyártók kénytelenek már ma is visszafogni kapacitásaikat, ezzel teret nyitva 20-25 százaléknyi import cement előtt. Emlékeztetett rá, hogy a cement gyártása során a legtöbb CO2 az alapanyag mészkőből kerül a levegőbe, illetve, hogy az 1450 fokos kemencék fűtéséhez nagy energiatartalmú fűtőanyagra van szükség, így az megújuló forrásokkal nem oldható meg.
További egyeztetések kellenek
Dr. Gyulai Iván az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért igazgatója és Láng István akadémikus, az NFFT képviseletében elmondták, hogy a törvénytervezet kidolgozásakor nem állt rendelkezésükre elég idő, hogy minden szükséges egyeztetést lefolytassanak. Láng István szerint a gazdasági szerkezetváltás pontos gazdasági-társadalmi hatásait jelenleg nem lehet előre pontosan látni. Az NFFT nyitott a további konzultációkra, ugyanakkor kitart amellett, hogy a „takarékosság-hatékonyság-helyettesítés” hármas célkitűzése mentén folytatni kell a megkezdett munkát. Ennek a szemléletformálást és gazdasági ösztönzők, szankciók alkalmazását egyaránt magába kell foglalnia.
Az ETE részéről Felsmann Balázs elmondta, hogy az Egyesület nyitott a hasonló egyeztetésekre, és szeretné, ha a felhasznált modellek konkretizálására és összevetésére is sor kerülne a következő hónapokban.
