Az Északi-sarkvidéken folytatott nemzetközi együttműködésről kezdődött nemzetközi tanácskozás szerdán Moszkvában 15 ország több mint 300 tudósának és politikusának részvételével.
Az értekezleten Alekszandr Bedrickij, az orosz államfő klímaváltozással kapcsolatos kérdésekben illetékes tanácsadója
kijelentette: Oroszország érdekelt abban, hogy érdekeit tiszteletben tartsák az Arktiszon, és “kétségkívül megvédi ezeket az érvényes jogszabályok keretei között”.
Elmondta, hogy az utóbbi száz évben az orosz sarkvidéken az átlaghőmérséklet kétszer annyit emelkedett, mint az egész Földön. “Az Északi-sarkvidék ebből a szempontból a világ egyik legsebezhetőbb területe” – állapította meg, és a 2020-ig szóló időszakra kidolgozott közös klímapolitika megvalósítása mellett emelt szót.
A szakértő szerint a sarkvidéki jég olvadásának hátrányos és előnyös hatásai is vannak az orosz gazdaságban. Emlékeztetett rá, hogy a nemzeti össztermék (GDP) 11 és az export 22 százalékát termelik meg a sarkkörön túli területeken, noha az ország lakosságának csak az 1,5 százaléka él ott. Megjegyezte továbbá hogy ott található a világ szénhidrogén-készleteinek a 25 százaléka.
Valerij Kaminszkij, az Orosz Tudományos Akadémia Oceanológiai Kutató Intézetének igazgatója elmondta: Oroszország 2020-ban 100 millió tonna kőolajat és 150 milliárd köbméter földgázt termelhet ki az Arktiszon, és a mennyiség 2026-ra elérheti a 154 millió tonna kőolajat és 278 milliárd köbméter gázt. Az orosz területek tartaléka az intézet szerint összesen 51 milliárd tonna kőolaj és 87 trillió köbméter földgáz.
Olaf Orheim, a Nemzetközi Sarki Év norvég irányító bizottságának elnöke javasolta, hogy hozzanak létre minden érdekelt ország számára hozzáférhető egységes globális adatbázist az Északi-sarkvidékről.
Olaf Ragnar Grimsson izlandi elnök újságíróknak úgy nyilatkozott, hogy elmúlt az a hidegháborús időszak, amikor az Északi-sarkvidék területi követelések okozta feszültségek színtere volt. A konferencia idején Dmitrij Medvegyev elnök tárgyalást folytatott Grimssonnal.
Az északi-sarkvidéki országok mindegyike – az Egyesült Államok, Kanada, Oroszország, Norvégia és Dánia – a nyersanyagokban rendkívül gazdag régióban támasztott területi igényeinek igazolására lázasan bizonyítékokat keres, amelyek megfelelnek az ENSZ vonatkozó konvenciójában foglalt követelményeknek. A konvenció értelmében az egyes államok kizárólagos kitermelési jogai a tengerfenék azon részeire terjeszthetők ki, amelyek az adott ország kontinentális talapzatához tartoznak.
Oroszország és Norvégia szeptember 15-én egy szerződés aláírásával tett pontot egy több mint 30 éve húzódó területi vita végére. A dokumentum rögzíti az északi-sarkvidéki tengerfenék eddig vitatott, mintegy 175 ezer négyzetkilométeres részének megosztását és rendezi az ottani együttműködést. Ennek kapcsán többen derűlátóan nyilatkoztak a további területi viták rendezésének lehetőségéről, de Pavel Zolotarjov, az orosz Tudományos Akadémia Egyesült Államok és Kanada intézetének helyettes igazgatója a BBC brit műsorszórónak nyilatkozva úgy vélekedett, hogy a harc az Arktiszért még csak most kezdődik.