Német kutatók szerint a neandervölgyi emberrel az ismétlődő szélsőséges éghajlatváltozások végezhettek.
A kutatók Gerd-Christian Weningerrel, a Kölni Egyetem professzorával az élen régészeti, paleontológiai és paleogenetikai vizsgálati eredményeket elemeztek.
Az így nyert adatok alátámasztották azt a korábbi feltételezést, hogy a neandervölgyi ember kihalását a klímaváltozás okozta – olvasható a GreenFudge.org című környezetvédelmi hírportálon. Az elemzés eredményei eredetileg a Quaternary International című folyóiratban láttak napvilágot.
A tudósok úgy vélik, hogy a neandervölgyi népesség egészen a legutolsó glaciális periódusig (jégkorszakig) sikeresen alkalmazkodott az éghajlati változáshoz Európában, ahol a Földközi-tengertől északra, a 53. és a 45. szélességi kör között vándorolt.
A legutolsó jégkorszakban azonban hat további lehűlési ciklus, úgynevezett Heinrich-esemény történt, amikor az észak-amerikai gleccserekről hatalmas jégtáblák sokasága szakadt le, és került az Atlanti-óceánba. A jég elolvadásának “köszönhetően” rengeteg édesvíz jutott az Atlanti-óceánba, megváltoztatva a tengeri áramlatok “mintázatát”, és negatív hőmérsékleti anomáliát kiváltva.
A Heinrich-események, amelyek hírtelen következtek be, és körülbelül 750 évig tartottak, nemcsak “pótlólagos” lehűlést eredményeztek, hanem rendkívüli szárazságot váltottak ki a Földközi-tenger partvidékén. Így annak ellenére, hogy a neandervölgyi ember sokkal nagyobb hidegekhez is képes volt alkalmazkodni, a vadászó-gyűjtögető népesség nem volt felkészülve a Heinrich-eseményekkel járó szárazságra, amely súlyos károkat okozott a növény- és állatvilágnak.
Weninger professzor csoportja úgy véli, hogy a neandervölgyi népesség a negyedik Heinrich-esemény alatt halt ki.