Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
A cancúni klímacsúcs második hetében nőtt egy esetleges megállapodás valószínűsége, miután a tárgyalódelegációkhoz csatlakoztak magasabb, miniszteri szintű képviselők is, a várt egyezmények elmaradása ugyanakkor az ENSZ szerepét is megkérdőjelezheti.
Hivatalosan két nap van hátra a cancúni klímacsúcsból. A küldöttek éjszakába nyúlóan tárgyalnak egy széles körben is elfogadható kompromisszum elérése érdekében, ám a találkozó hangulatát továbbra is meghatározza a fejlődő és fejlett országok közötti ellentét a felelősségvállalás mértékét illető kérdésekben.
Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár szerdán úgy nyilatkozott, a világnak szüksége van a klímavédelmi megoldások olyan példáira, amelyek kézzelfogható eredményeket hozhatnak.
Kifejtette: “Reményt kell felmutatnunk a világnak, amely egyre nagyobb cinizmussal fogadja a klímaváltozást érintő kisebb megállapodásokat is”.
Az egyik terület, ahol megállapodás születhet Cancúnban, az az erdőirtás elleni küzdelem – tette hozzá.
A főtitkár nyilatkozata tükrözi azt az egyre terjedő véleményt, hogy egy – a tavalyi koppenhágai csúcshoz hasonló – kudarccal végződő cancúni konferencia alááshatja a nemzetközi intézményekbe vetett bizalmat.
Az Európai Bizottság éghajlat-politikáért felelős biztosa, Connie Hedegaard elmondta, “úgy gondolom, hogy itt a multilateralizmus is kockán forog”. Elengedhetetlen, hogy a folyamat, amely az egyetlen erre irányuló folyamat, bebizonyítsa, képes eredményeket szülni – tette hozzá.
A REDD néven ismert akciótervről, amely anyagi forrásokhoz juttatná a fejlődő országokat erdőterületeik megőrzéséért cserébe, már Koppenhágában is tárgyaltak a Felek Konferenciájának (COP) részvevői. Egyes becslések szerint az elmúlt 15 évben az erdőirtások évente 12-25 százalékát adták a globális felmelegedésért felelős gázkibocsátásnak, elsősorban amiatt, hogy csökkent az ipari széndioxid-kibocsátás ellensúlyozására képes terület nagysága.
A fejlődő országok eddig – Norvégia és Ausztrália vezető szerepével – 4,5 milliárd dollárt ajánlottak fel e célra. Továbbra is vita tárgya azonban, hogy kizárólag közpénzekből finanszírozzák-e a programot. A magyar származású amerikai filantróp, Soros György elmondta, “készen állok befektetni, és úgy gondolom, hogy a magánvállalkozásoknak főszerepet kell vállalniuk, különösen ujjáépítési kérdésekben”.
A megállapodáshoz azonban számos kérdést tisztázni kell, többek között a finanszírozás és az ellenőrzési mechanizmusok formáját is. A WWF szerdai nyilatkozatában kifogásolta azt a – jelenleg tárgyalt tervezetben szereplő – lehetőséget, hogy az országok egy adott régióban fenntarthassanak egy egészséges erdőt, miközben máshol teljesen kiirtanak egy másikat.
Eközben az ENSZ szerdán kiadott egy másik tervezetet a létrehozandó zöldalap finanszírozásáról, amelyet a norvég és etióp miniszterelnökök vezette tanácsadó csoport dolgozott ki. A javaslat szerint a fejlett országok több mint 100 milliárd dollárt teremthetnek elő egy széndioxid-kibocsátásra kivetett adóval. Ennek értelmében 2020-ra tonnánként 20-25 dolláros adóval sújtanák az üvegházhatásért leginkább felelős gáz kibocsátóit. Az Egyesült Államok – a képviselőház republikánus többségének ismeretében – vélhetően ellenezni fogja a vállalatokra kivetendő adó bevezetését.
Egyéb bevételi forrásként felmerült egy, a légi-, illetve tengeri forgalomra vonatkozó adó vagy kvótakereskedelmi rendszer, illetve a repülőjegyekre kivetendő adó, amely akár 10 milliárd dollár bevételt eredményezhetne évente. Hasonló összegeket teremthet elő egy, a deviza tranzakciókra kivetendő adó, vagy a szénhidrogén-alapú üzemanyagok kormányzati támogatásainak átirányítása a zöldalapba.
A fejlett országok Koppenhágában önként, ám nem számon kérhető módon amellett kötelezték el magukat hogy 2012-re évente 30 milliárd, 2020-ra évente 100 milliárd dollárt szánnak a fejlődő országok klímavédelmi programjainak támogatására. Az iráni delegáció egyik tagja elmondta, országának kétharmadát érinti az elsivatagosodás és a vízhiány. Számos szigetország, mint a Mikronéziai Szövetségi Államok is a tengerek emelkedő vízszintjére hívta fel a figyelmet.
Vita tárgyát képezi továbbá a zöldalap által évente összegyűjtött és kiosztott források nagysága is, a számok a felajánlott évi 100 milliárd dollártól 600 milliárd dollárig terjednek. Ez utóbbi a fejlett országok összes bruttó hazai termékének 1,5 százalékát tenné ki. Több fejlődő ország úgy tekint a pénzügyi segélyre, mint az északi államok évszázadokra visszamenő ipari szennyező tevékenységének ellentételezésére. Az ezt érintő tárgyalások szerdán zárt ajtók mögött folytatódtak.
Éles törésvonal mutatkozik az Egyesült Államok és Kína között abban a kérdésben, hogy – a zöldalapot érintő önkéntes felajánlásokra vonatkozóan is – hogyan rögzítsék a létrejövő ENSZ-egyezményben a tagállamok vállalásait. Kína azt szeretné, ha külön sorolnák fel a fejlődő és a fejlett országokat. Amerika ezzel szemben egy egységes listát látna szívesen.
Mindeközben Japán, Kanada és Oroszország is kijelentette, nem vesznek részt a 2012-ben lejáró Kiotói Egyezmény meghosszabbításában, amennyiben a szegényebb országok nem vállalnak károsanyag-kibocsátásra vonatkozó csökkentési kötelezettségeket. Bolívia ugyanakkor, amely a legszigorúbb hosszú távú hőmérséklet-emelkedési céllal állt elő Koppenhágába,n a fejlett országok felelősségére és szükséges vezető szerepére hívta fel a figyelmet.