Egy svájci-kanadai kutatás szerint a Golf-áramlat hatása az Atlanti-óceán északnyugati részén jócskán felerősödött 1970 óta: a jelenség egyedülálló az utóbbi kétezer évben, és valószínűleg összefügg a globális felmelegedéssel.
A kanadai Új-Skócia tartomány partjai előtt, az Atlanti-óceán északi részén két tengeráramlat találkozik egymással. A Golf-áramlat viszonylag meleg, tápanyagban dús víztömegeket hoz, míg a Labrador-áramlat hűvös, tápanyagban szegény vizet. A svájci Bázeli Egyetem és a kanadai Újfundlandi Egyetem kutatói arra jöttek rá, hogy a hűvös áramlat az 1970-es évek eleje óta egyre inkább veszít jelentőségéből, és az egyensúly ilyen nagyságrendű eltolódása egyedülálló az utóbbi kétezer évben – tudósít a Der Standard osztrák lap internetes kiadása a PNAS című folyóiratban megjelent tanulmányra hivatkozva.
A kutatók megkövült korallokat vizsgáltak meg több száz méteres mélységekben. A korallok a tenger felszínéről alásüllyedő élőlények maradványaiból táplálkoznak, azokat beépítik vázukba, és a fákhoz hasonlóan évgyűrűket képeznek. A Golf- és a Labrador-áramlatban különböző arányban fordulnak elő a nitrogén izotópjai (egyazon elem különböző tömegszámú atomfajtái), és mivel a mélytengeri korallok táplálékukkal együtt a nitrogénizotópokat is beépítik vázukba, a kutatók rekonstruálni tudták az áramlati viszonyokat.
Az 1970-es évekig szinte egyáltalán nem változtak ezek a viszonyok – derült ki az adatok elemzéséből. Mintegy negyven éve azonban a Labrador folyamatosan veszít jelentőségéből. A kutatók úgy vélik, hogy a jelenség és a globális felmelegedés között közvetlen összefüggés áll fenn.