Mátyás Csaba válasza a WWF-nek

Érzelmi alapon nehezen elfogadható, hogy őshonos bükköseink, tölgyeseink egy részét hamarosan komolyan veszélyeztetheti a klímaváltozás, amennyiben akár a legenyhébbnek tartott klíma-forgatókönyvek megvalósulnak. Logikusnak látszik, hogy a megoldás az erdőgazdálkodás korlátozása, vagy teljes beszüntetése az őshonos, természetközeli erdők megőrzése érdekében.
Mint sok minden másban, itt is érvényes azonban, hogy a látszólag nyilvánvaló, egyszerű dolgoknak van egy másik oldala is. A természettudományos tények esetenként nem esnek egybe az evidensnek tűnő igazságokkal. Sajnos ezek közé a nem egyszerű igazságok közé tartozik az a feltételezés, hogy a spontán természeti folyamatok minden esetben megfelelő választ tudnak szolgáltatni az előttünk álló klimatikus szélsőségek hatásaira. Ebből az a következtetés lenne levonható, hogy az erdei ökoszisztémába való mindennemű emberi beavatkozás csak ronthat a helyzeten.

Nemcsak természetvédelmi, hanem erdőgazdálkodási érdek is az, hogy az erdőtakaró stabilitását, ellenálló-képességét megőrizzük, és ezzel együtt megóvjuk az erdő sokrétű ökológiai szolgáltatásait (klíma- és talajvédelem, szén (karbon) és vízkészletek megőrzése, élőhelyvédelem stb.). Ott, ahol az erdei életközösség értékei megkívánják, és az ökológiai feltételek lehetővé teszik, a gazdálkodási beavatkozásokat korlátozni kell, vagy be kell szüntetni. Szó sincs arról, hogy valamiféle program nevében bárki le akarná cserélni őshonos fafajainkat, erdőtársulásainkat. A klímaváltozás azonban felerősít számos kedvezőtlen folyamatot. Csak egy példát említve, spontán módon nem fékeződik le a száradó alföldi erdőkben terjedő bálványfa vagy selyemkóró invázió. Szót kell érteni ezért arról, hogy az előrejelzett klimatikus veszélyekre fel kell készülni, és ehhez fel kell használni a természettudomány, az ökológia, genetika, populációbiológia eredményeit is.

Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az előrejelzett változások üteme evolúciós szempontból példátlan, és nagyságrendekkel meghaladja azt a mértéket, amelyhez a földtörténeti múltban erdei fáink alkalmazkodtak. A spontán természeti folyamatokba vetett bizalom nem jelentheti azt, hogy éppen a természeti értékek jövőbeni védelme érdekében nem kell felkészülni a várható szélsőséges hatások elhárítására, vagy legalább korlátozására, ha kell, gondosan megtervezett aktív, segítő emberi beavatkozással is. Ehhez felelősségteljes, ökológiailag megalapozott stratégiára van szükség, amelynek elemeit sok tudományterület és sok szempont egyeztetése nyomán kell meghatározzuk. Ez közös felelősségünk, és ehhez várjuk a WWF szakembereinek aktív részvállalását is.