A Volkswagen stílusosan a világ egyik legnagyobb földgáz-kitermelőjének hazájában, a Katari Autószalonon leplezte le legújabb, ultratakarékos tanulmányautóját.
Lassan tíz éve már, hogy a wolfsburgi autógyár célul tűzte ki maga elé, hogy olyan autót épít, amely kilométerenként beéri egyetlen centiliter üzemanyaggal. A siker felé vezető út legújabb állomása az XL1 SEV tanulmány, amelynek a gyártásánál és fejlesztésénél felhasznált modern technológiák valóban egyre közelebb visznek minket egy takarékosabb, ésszerűbb autóipari jövőhöz. Az XL1 hajtáslánc-technológiáját tekintve látszólag közel áll a VW két évvel ezelőtti koncepcióautójához: ahhoz hasonlóan egy 800 köbcentiméteres, kéthengeres dízelmotor, valamint egy villanymotor kettőse hajtja a jármű hátsó kerekeit. Megmaradt a hétfokozatú, dupla kuplungos sebességváltó, de hasonlóság ezzel véget is ér: a rendszerteljesítmény (azaz a két erőforrás kombinált teljesítménye) 53 lóerőről 75-re nőtt. Nem csak erősebb, jóval tisztább üzemű is lett az autó, az elméleti átlagfogyasztás 1,38 l/100km-ről 0,9 l/100km-re csökkent, ezzel együtt a szén-dioxid kibocsátás is kétharmadára (36 helyett 24 g/km) esett vissza.
Az eredmény már csak azért is látványos, mert az XL1 több mint kétszer annyit nyom, mint közvetlen elődje (380 helyett 795 kg). A súlygyarapodás leginkább annak az akkumulátor-csomagnak a számlájára írható, amely 35 kilométernyi, tisztán elektromos hatótávolsággal ruházza fel a 3,9 méteres autót. Ez a bravúr bőségesen kompenzálja a tényt, hogy maga a dízelmotor bizony megsenyvedi a súlynövekedést, és a tankban lévő tíz liter gázolajat felhasználva „csak” 515 kilométert tud megtenni az autó, míg az előző tanulmány ugyanennyi üzemanyagból elképesztő 670 kilométert hozott ki.
Hálózatról is tölthető hibrid hajtáslánca mellett a Volkswagen XL1 legfőbb hozadéka az autóipar számára a gyártásánál alkalmazott számos, előre mutató megoldás. A legérdekesebb egy szabadalmazott öntési eljárás (RTM), amellyel a rendkívül könnyű, szénszállal erősített polimer (CFRP) szerkezetek akár sorozatgyártásban is előállíthatók volnának. Így aztán a 160 km/óra végsebességű, százas tempóra 11,9 mp alatt gyorsuló, VW Polóéval megegyező alapterületű tanulmány nem csak utasterének hangsúlyozottan széria-hangulatú kivitelében áll közel a realitásokhoz, noha a szenzációs légellenállási értékhez (0,186 Cw) szükséges, 1,18 centiméteres magasság inkább emlékeztet szupersportkocsira, mint a jövő takarékos, praktikus közlekedési eszközére.