A különleges öko-kísérlet eddig sikeres: egy környezettudatosan élő svéd család máris kétharmadával csökkentette CO2-kibocsátását. Innentől viszont minden grammért keményen meg kell dolgozniuk.
Egy izgalmas, hosszú távú skandináv kísérlet azt szeretné bebizonyítani, hogy nem csak a technológiában, de bennünk is vannak még tartalékok. Az eddigi tapasztalatok igazolják is a feltételezést: a projektben részt vevő svéd család negyed év alatt különösebb áldozatok nélkül harmadára csökkentette energiafelhasználását. Ezt részben a különleges infrastruktúra tette lehetővé: a napelemekkel burkolt faház elektromos fogyasztóit vízerőművekből származó áram táplálja, az épület garázsában pedig egy villanymotoros Volvo C30 Electric autó áll.
Eddig egyébként éppen az utóbbi terület, a közlekedés hozta a legmegdöbbentőbb, 93 százalékos emissziós előrelépést a család életében. Ebben komoly szerep jutott a benzinmotor nélkül üzemelő C30-asnak, amelynek 150 kilométeres hatótávolsága megnyugtatóan hosszú ahhoz, hogy az akkumulátorokat elég legyen az otthoni, megújuló forrásból táplálkozó hálózatról feltölteni. Legalább ekkora azonban a tudatos választás jelentősége is: síelni például vonattal ment a Lindell család, a hidegek elmúltával pedig előkerültek a kerékpárok – a fővároshoz közeli, tehát jó vasúti és közúti hálózattal rendelkező helyszín miatt egyik sem okozott különösebb kényelmetlenséget.
Az azonban már ebből is jól látszik, hogy a kezdeti, látványos fejlődés után a család leginkább életmódjának radikális megváltoztatásával érhet el további eredményeket. Az éttermi látogatások, a készételek helyét az energiatakarékos módon megtermelt, friss zöldségek, a gyorsan (azaz kevés hőenergiával) elkészíthető halételek veszik át, a többletáramot is termelő házukban elhelyezett monitorokon pedig minden tevékenységük károsanyag-kibocsátását figyelemmel követhetik. A XXI. századi öko-Robinsonok azonban óhatatlanul helyzeti hátrányból indulnak: a projektet megalapozó infrastruktúra – a ház, az autó, az energiaellátó elemek vagy a bútorok – előállítása ugyanis komoly terhelést jelent a környezet számára. A kísérletben megcélzott, évenkénti és személyenkénti egy tonna széndioxid-kibocsátásból 900 kilót már a projekt kezdete előtt elhasználtak a megtakarításokat lehetővé tévő háttérország kiépítésére. A résztvevők éves apanázsa tehát egy mázsa CO2 fejenként. Ez önmagában is kemény feladatnak hangzik, de ha figyelembe vesszük, hogy egy átlagos európai lakos évente 7,3 tonna széndioxidot bocsát a levegőbe, a Lindell családnak tényleg meg kell tanulnia „energiamorzsákon” élni a következő hónapok során.