Nanotechnológiás napraforgóval fokoznák a napelemek hatékonyságát svájci és amerikai mérnökök. Az úgynevezett fényvezető optofluid alkalmazásával olcsón, elromló mechanikai alkatrészek nélkül lehet koncentrálni és továbbítani a begyűjtött fényt.
Így az elem élettartama és hatásfoka is többszörösére nőhet, ami csökkenti a fajlagos költségeket, és új távlatokat nyit a megújuló energia felhasználásában. A napelem akár a pincébe is telepíthető, ha fényvezető optofluid alkalmazásával továbbítják oda a tetőn begyűjtött fényt. A napfény koncentrálásával és pontos irányításával nagymértékben fokozható a biomassza-erőművek és a napelemek hatékonysága, valamint új technológiák kifejlesztésére is lehetőség nyílik – írja a Nature Photonics tudományos folyóirat októberben megjelenő számában Demetri Psaltis, a svájci Lausenne-ban található Műszaki Főiskola (EPFL) mérnöki karának dékánja. Az optofluid elnevezés az optika és a mikrofluid kifejezések ötvözésével született.
A megoldás úgy működik, hogy a fényt nanoátmérőjű kapillárisokban keringő folyadék továbbítja a forrástól a célig. (A nanométer a méter egymilliárdod része.) A fény sebességét Léon Foucault határozta meg 1850-ben, és azt is megállapította, hogy a fény lassabban halad a vízben, mint a levegőben. Ezen a jelenségen alapulnak az EPFL kísérletei, amelyek célja az energiatermelés forradalmasítása. A hagyományos napkollektorokban a koncentrált sugarak melegítik föl a csövekben keringő vizet, amelyet többféle célra lehet felhasználni: lehet mosdani vagy mosogatni a meleg vízzel, de ha kellően forró, be lehet vezetni a központi fűtés csőhálózatába is. A biomassza-erőművekben pedig a napfény erejével alakítják a vizet és szén-dioxidot metánná, majd ebből gázturbinával áramot fejlesztenek. Mindkét technológia az optofluidok alapelvén – a fény és a hőt átadó transzferfolyadék manipulációján – nyugszik, de a mikro- és nanotechnológia kínálta precizitás nélkül.
A teljes cikk itt olvasható.