Minden korty vízben, amit lenyelünk, sok milliárd olyan vízmolekula lehet, amelyek üstökösmagokból származnak. A Plútó térségéből érkezett jeges objektumok sok vizet hozhattak egykor bolygónkra.
Máig tisztázatlan kérdés, hogy pontosan honnan származik a földi vízkészlet. Bolygónk olyan száraz kőzetanyagból állt össze 4,6 milliárd évvel ezelőtt, amely hasonló a kevés vizet tartalmazó meteoritok (úgynevezett ensztatit-kondritok) anyagához. Ezért terjedt el az a modell, amely szerint a Föld vízkészletének nagy része a világűrből, becsapódások révén érkezett, bolygónk összeállásának vége felé. Eleinte a vízben gazdag üstökösmagokat tekintették a földi vízkészlet “fő beszállítóinak”, azonban az izotópok arányánál ellentmondás mutatkozott. A földi világtenger deutérium-hidrogén izotópoaránya D/H=1,56 körüli, míg a korábban megfigyelt üstökösmagok esetében ugyanez az arány 2,96 volt, a kisbolygóöv külső vidékéről érkező aszteroidáknál pedig 1,4 körül alakult. Ezzel a felismeréssel a kisbolygók lettek a földi vízkészlet fő szállítói, és a legutóbbi elgondolások szerint az üstökösök csak kevesebb mint 10%-ban játszhattak szerepet a víz Földre juttatásában.
Paul Hartogh (Max Planck Institute) és kollégáinak legfrissebb eredményei alapján mégsem szabad alábecsülni az üstökösmagok szerepét. Míg a fent említett izotóparány a hosszú keringési idejű üstökösökre igaz (amelyek az úgynevezett Oort-felhőből érkeznek), más a helyzet a Plútó térségében mozgó üstökösmagoknál, azaz a Kupier-objektumoknál. A kutatók a korábban általunk is részletesen bemutatott Hartley-2 üstökös anyagában vizsgálták a fenti izotópok arányát a Herschel-űrtávcsővel. Ez az égitest egy rövidperiódusú üstökös, amely a Plútó környékéről vagy annál nem sokkal messzebbről érkezett a Nap közelébe, és a Jupiter üstököscsaládjába tartozik – tehát mozgását a Jupiter erősen befolyásolja. A Hartley-2 üstökösben a D/H arány 1,61 körül alakul, vagyis közel áll a földi világtenger értékéhez.
A teljes cikk itt olvasható.