Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
A hivatalos weblapon olvasható tervezet – felelevenítve egy több évtizedes vitát – a honi erőművek rossz fel- és leszabályozhatósága miatt tesz hitet a szakértők szerint a 4-es metróberuházáshoz fogható, 300-600 milliárd forintba is belekerülő létesítmény mellett – írja az energiainfo.hu. A kormányzati dokumentum nem egyértelműsíti sem a helyszínt, sem a várható bekerülési költséget. Sokkal konkrétabb ugyanakkor abban a tekintetben, hogy ehhez 365 millió euró – százmilliárd forint – támogatást kérünk, és a beruházást minden körülmények között az MVM révén képzelik el, ami újdonság. Korábban több helyszín is szóba került, például a Dunakanyarnál lévő pilisi Prédikálószéken (részben a bős–nagymarosi egységhez kapcsolva), a zempléni Aranyos-völgyben vagy a Mátránál, jellemzően magánforrásból. A dokumentum szerint több mint egy tucat lehetőséget megvizsgáltak, melyek egy része akár 1200 MW-os méretet is lehetővé tenne. Az ilyen egységeket szakértők szivattyús-tározós erőműveknek nevezik (a víz előtagot szemérmesen lehagyva róla). Azért van rá szükség, mert a villamos energia nem tárolható: másodpercenként pont ugyan annyit kell termelni belőle, mint amennyi az igény. Ezt elvileg úgy lehet ellensúlyozni, hogy a rendszerirányító (nálunk a Mavir) a pillanatnyi igényeknek megfelelően ki-be kapcsolgatja az áramtermelőket. Ilyen méreteknél ugyanakkor ez nehézkes, és több erőműfajta „nem szereti” a gyakori fel- és leszabályozást. Ilyen tipikusan az atom- és a szélerőmű, valamint a napelem.
Ha túl sok van ilyenekből, amelyeket a gáz-, fa- vagy szénblokkok nehezen tudnak ellensúlyozni, előkerül a szivattyús-tározós erőmű gondolata. Lényege, hogy éjjel nyugodtan hagyják termelni az erőműveket, amelyek áramával a mélyről egy hegy tetején lévő tározóba szivattyúzzák fel a vizet, aztán nappal lezúdítva visszanyerik a beletáplált áram 80 százalékát. Számos ilyen működik a világon. Ugyanakkor hazánkban rendkívül parázs viták tárgya. Mivel kell hozzá egy magas hegy, telepítése általában némi tájrombolással jár. A környezetvédők tiltakoznak is az ilyen egységek ellen, olyannyira, hogy egyes korábbi tervnek az állami környezetvédelmi hatóság vetett gátat. Időnként felmerül, hogy minden egységet a hegy gyomrába telepítsenek, de ez – a szintén felbukkanó környezetvédelmi aggályokon túl – több stadionnak megfelelő barlang kialakítását is szükségessé teszi, ami jócskán megdobná a beruházási költségeket.
Az ellenzők szerint ezt az árat mindenképpen meg kell fizetni – ami értelemszerűen drága termelést és így tarifaemelést okoz. (Ezt ellensúlyozandó a kormányanyag utal a problémás szabályozás költségeinek évenkénti megugrására.) Számos környezetvédő úgy véli: ha nincs a paksi atomerőmű, nem kell az éjszakai áramát éjjel hasznosító szivattyús-tározós erőmű sem. Molnár László, az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület (ETE) főtitkára szerint ugyanakkor inkább a szél- és napelemes erőművek okozzák a hazai rendszer szabályozási nehézségeit. A megkérdezett környezetvédelmi szakemberekhez hasonlóan mégsem kívánt határozottan állást foglalni a szivattyús egység ellen vagy mellett. – Az energetika bonyolult, mindenre adódnak ellenérvek, melyek sok esetben hitvitákba torkollanak – vallja. – Minél inkább felpörög a térségi gazdaság, annál több igény lehet áramra, és a kiépítés forrásai is kedvezőbb feltételekkel szerezhetők meg. Ám most nem minden jel mutat ebbe az irányba – utalt a válság hatásaira. Felhívta a figyelmet: a környező országokban számos hasonló egység működik, melyek energetikai szempontból alkalmasak a hazai egyenetlenségek kezelésére is. De a függetlenedést zászlajára tűző kormányzati energiastratégia inkább honi kivitelezést tehet szükségessé.
Más szakértők furcsállják, hogy a most elfogadott, 2030-ig hatályos kormányzati energiastratégia a függetlenedés alapvetése mellett ezt a problémát a környező országokban működő szivattyús egységek bevonásával oldaná meg. Az ilyen döntéseket ugyanakkor a környező országokkal kapcsolatos különböző aggályok befolyásolhatják. E tekintetben meg sem említik például Ukrajnát, noha onnan érkezik a „legvastagabb áramdrót”, viszont a kinti egységek egy része a Fidesz által nem igazán kedvelt Kapolyi László baloldali vállalkozóhoz köthető. A mostani kérelemben szereplő belföldi kivitelezésről az évtizedes energiastratégia nem ejt szót, ahogy a szóban forgó anyag sem a stratégiai pontokról. Az MVM-nél a Népszabadságnak a kormányanyagot az ismert tényeken túl nem kívánták kommentálni. Készül két másik gigaberuházás is Az EU-nak elküldött kérelem alapvetően az úgynevezett szén-dioxid-kvótakereskedelmen keresztül igényel támogatást. Az EU már közölte: 2013-tól megszűnik a pénzzé tehető – ezáltal több százmilliárdos állami bevételeket biztosító – kvóták ingyenes osztogatása. Ám ha egy tagállam kellően szegény, és a szén-dioxid-kibocsátást jelentősen csökkentő tervei vannak, mégis kaphat ilyet. Mi mindkét feltétel mellett erősen érvelünk.
A hasznosításról meglehetős összetett rendszert vázol a kormány. Eszerint bárki is kap majd Magyarországon ingyenes kvótát, azt az MVM-hez kell csatornázni, és haszna az állami vállalatnak jár. A szivattyús erőművön túlmenően további két MVM-es gigaberuházás valósulna meg ebben a formában. Az egyik a már ismert magyar–szlovák gázvezeték – melynek 40 milliárdos tervezett költségéhez ötmilliárd forintot kérünk –, illetve egy másik újdonság. Eszerint az MVM egy majdan megalapítandó társaságon keresztül „intelligens mérőórákat” telepítene a háztartásokba, amire 38 millió eurót (tízmilliárd forintot) igénylünk. Egy-egy ilyen óra 20-25 ezer forint, amit áttételesen vagy közvetlenül végül a fogyasztóknak kell kifizetniük. Molnár László úgy véli: a nemzetközi tapasztalatok eddig nem váltották be az intelligens mérőkhöz fűzött vérmes reményeket.
