Évtizedek óta nem látott gazdagságú, mindenféle színben pompázó virágszőnyeg borítja az észak-chilei Atacama-sivatagot.
Virágba borult az észak-chilei Atacama-sivatag, mely az egyik legszárazabb hely a Földön – voltak olyan időszakok, amikor 40 évig egyáltalán nem is esett az eső idokep.hu. A chilei fővárostól, Santiago-tól 600 km-re fekvő Llanos de Challe nemzeti parkhoz, az Atacama-sivatag kapujához vezető út mentén mindenhol különféle színű virágok emelkednek ki a homokból, elborítva a kaktuszokat. Ez a jelenség a térségben rendkívül ritka. Annyi köztudott, hogy a Csendes-óceán dél-amerikai partvidékén 6-7 évenként jelentkező El Nino éghajlati jelenség biztosítja a nedvességet az akár évtizedeken át is a felszín alatt megbúvó hagymák és gyökértörzsek csírázásához.
Carla Louit, a nemzeti park igazgatója elmondta, hogy az idei kivételes év, több mint 50 mm eső hullott a sivatagra, A virágok kb. évi 15 mm-es csapadékmennyiségnél jelennek meg, nem csoda tehát, hogy idén minden faj kibújt. A csapadékmennyiség kulcsfontosságú, de emellett arra is szükség van, hogy rendszeres időközönként essen az eső, és az esőzés ne legyen se túl heves, se túl kis területre kiterjedő, valamint a déli félteke tele idején a fagyok ne akadályozzák meg a csírázást. Ha minden feltétel adott – mint ahogy ez most is történt -, a sivatag szeptembertől decemberig borul virágba. “Legutoljára 1989-ben virágzott ki ilyen mértékben a sivatag. Azóta is volt virág, de közel sem ennyi.” – magyarázta egy helyi lelkész, aki egyúttal amatőr botanikus is. A nemzeti parkot 1994-ben hozták létre, azzal a céllal, hogy a bányászattól megvédjék a sajátos ökoszisztémát. A parkban több mint 200 olyan növényfaj él, amely csak ott honos, köztük 14-et pedig a kipusztulás veszélye fenyeget. Ilyen faj például a nemzeti park jelképének számító, a rododendronra emlékeztető, vörös virágú Garra de Leone.