Magyarországon eddig egyedülálló technológiával 26 békaátjáró, és mintegy négy km hosszú terelőrendszer épült meg a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság működési területén.
A Duna-Tisza közén – földrajzi adottságainak köszönhetően – számos vizes élőhely található, amely ideális életkörülményeket biztosít a kétéltűeknek. A térség kialakult közúthálózata ugyan nem tekinthető rendkívül sűrűnek, mégis jelentősen feldarabolja a különböző élőhelyeket. A fajok a megfelelő életvitelükhöz szükséges évszakos vonulást az úthálózat keresztezése nélkül nem tudják megoldani, a járművek ilyenkor tömegesen gázolják el a védett egyedeket. Elsősorban az 5-ös, 51-es, 52-es és 53-as számú főút, de több helyi jelentőségű, alsóbb rendű közút is nagy veszélyt jelent a kétéltűekre. A fejlesztés három helyszínen zajlott, összesen 26 db átjárót és mintegy négy km hosszan terelőrendszert alakítottak ki az út mindkét oldalán. A legjelentősebb szakasz a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet Szeri-pusztát érintő része, ahol Ópusztaszer és Baks között több mint három kilométer hosszan 20 átjárót építettek ki.
Az 5-ös számú főút alatt a Natura 2000-es balástyai Müller-székhez kötődő kétéltűállományt négy, míg a mórahalmi Nagy-Széksós-tó állományát két átjáróval és természetesen a hozzájuk kapcsolódó terelőrendszerrel igyekszenek megóvni. A beruházásnál Magyarországon eddig egyedülálló technológiát használtak, hiszen nem csőelemeket süllyesztettek be mélyen az úttest alá, hanem az aszfalttal egy szintben lévő, kétéltűeknek kedvező, átvilágított elemeket építettek be. Az átjárók és a hozzá kapcsolódó terelőelemek is a terelőhálónál jóval időállóbb polimer betonból készültek. A 462,5 millió forint értékű beruházást a Környezet és Energia Operatív Program (KEOP-3.2.1/2F/09-2010-0023 számú, “Kiskunsági élőhelyek kétéltű populációinak védelme”) élőhely-rehabilitációs támogatási keretéből valósította meg az Igazgatóság.