Fúziós technológián alapuló energiatermelés, tokamak és a hidegfúziós technológiák.
Az 1980-as évek elejétől zajlik a vita arról, hogy áltudományos szenzációhajhászásról van-e szó, vagy valóban az emberiség energiaproblémáit végletesen megoldó tudományos alapvetést sikerült-e megtalálni a fenti fogalmak mögött. Egy biztos, ipari méretekben, minden kétséget kizáróan valóban működni képes megoldást még senkinek nem sikerült prezentálni a fúziós energiatermelés kapcsán. A „hagyományos” fúziós technológiák kapcsán még mindig több energiát kell befektetni a berendezések üzemeltetéséhez, mint amit meg lehet velük termelni, a hidegfúzió folyamatának pedig még megdönthetetlen gyakorlati bizonyítékát sem sikerült eddig felmutatni. Maga a fúzió pedig nem ismeretlen folyamat: ez játszódik le a Nap belsejében is, ahol a hidrogénatommagok héliummá egyesülnek, melynek során energia szabadul fel. A folyamatot földi körülmények között is sikerült már megvalósítani: ez lett a hidrogénbomba. A technológia tehát működőképes, azonban a békés célú, kontrollált felhasználásához még rengeteg idő és befektetésre váró euró milliárdok kellenek.
Ráadásul a fúziós energiatermeléshez vezető út számos kutatási zsákutcával és tudományosan erősen megkérdőjelezhető technológiai felfedezéssel díszített. Legutóbb két olasz tudós, Andrea Rossi és Sergio Focardi jelentette be, hogy sikerült megalkotniuk egy hidegfúzió elvén működő berendezést, ami 400 watt bemenő teljesítmény mellett 12400 watt kimenő teljesítményt képes biztosítani. A gond csak az, hogy sem ezt a berendezést, sem Rossi később bemutatott saját gépét egyetlen független tudományos testület nem vizsgálhatta meg – így az emberiség jó eséllyel továbbra is várhatja a korlátlan energia korszakának beköszöntét. A „meleg” fúzió területén szerencsére egy paraszthajszálnyival jobban állunk, de még itt is számos problémát kell megoldania a kutatóknak. Mindenesetre a fúziós energiatermelésben rejlő lehetőségek elméletileg határtalanok. Ezen felbuzdulva tekintettük át a fúziós energiatermelés lehetőségeit.
Hidegfúzió – egy húsz éves álom
Azóta próbáljuk kezelhetővé és biztonságossá tenni a fúziós folyamatot, amióta ismerjük a benne rejlő potenciális energetikai lehetőségeket. Ezek a kísérletezések vezettek el 1989. március 23-hoz, amikor is a Salt Lake City-ben található utahi egyetem két elektrokémikusa, Martin Fleischman és Stanley Pons sajtótájékoztató keretében jelentette be, hogy mintegy öt éves kísérletezést követően egy olyan hidegfúziós készüléket sikerült létrehozniuk, amely a befektetett elektromos energia ötszörösének megfelelő hőenergiát állít elő elhanyagolható sugárzás mellett.
A teljes cikk itt olvasható.