Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
Baranyai Gábor, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára szerint az éghajlatváltozás globális probléma, amelynek kezelésére minden ország együttes fellépésére van szükség, és ehhez nem elegendőek a decemberi durbani klímakonferencián elért eredmények.
A helyettes államtitkár a Magyar Külügyi Intézetben hétfőn tartott előadásában elmondta, az üvegházhatású gázok kibocsátása a mindennapi élet számos területét érinti, csökkentése nem kizárólag környezetvédelmi kérdés. A politikus felhívta a figyelmet, hogy az üvegházhatású gázok – például a szén-dioxid és a metán – nem egyenlők az ózonkárosító, mesterséges gázokkal, hanem a légkör természetes összetevői. Ezek a gázok nem ott fejtik ki hatásukat, ahol kibocsátották őket, hanem a bolygó egészének légkörébe jutnak be – ismertette. Éppen ezért csak a globális fellépés lehet hatékony a helyzet kezelésére, minden országnak egyidejűleg csökkentenie kellene az üvegházhatású gázok kibocsátását – emelte ki. Baranyai Gábor rámutatott: ha nem sikerül visszafogni a kibocsátást, akkor emelkedhet a tengerek vízszintje, növekedhet a szélsőséges időjárási jelenségek száma, és mivel a szén-dioxid jelentős részét az óceánok elnyelik, megváltozhat ezek kémhatása, ami károsan hat az élővilágukra.
Az országok jelentős része komolyan veszi a problémát, amit jól mutat, hogy többen népes delegációt küldtek a dél-afrikai Durbanben tartott legutóbbi klímakonferenciára – fogalmazott. Az ENSZ is kiemelten foglalkozik a kérdéssel – tette hozzá. A helyettes államtitkár felidézte: a kiotói jegyzőkönyvet ratifikálók vállalták a gázkibocsátás csökkentését, Durbanben pedig a világ teljes kibocsátásának 17 százalékáért felelős országok további csökkentést vállaltak. Ez azonban nem elég a világméretű probléma megoldásához – hangoztatta. A témában általában szilárd az országok álláspontja: a fejletlen országok azzal vádolják a fejletteket, hogy a kialakult helyzetért ők a felelősek, ezért nekik is kell rá megoldást találniuk – mondta. Hozzáfűzte: a fejlődő országok is a fejletteket vádolják, holott közülük Kína, India és Brazília okolható a kibocsátás jelentős részéért. A fejlődő, kis szigetállamok – például a Maldív- vagy a Seychelles-szigetek – a legveszélyeztetettebbek, számukra “élet-halál kérdésről” van szó, ezért “nagy a morális súlyuk” a vitában – jelezte.
Elmondta, a tárgyalásokon rendszerint nehéz előrelépést elérni, gyakran már az is áttörésnek számít, ha a résztvevőknek sikerül arról megegyezniük, hogyan tárgyaljanak tovább. Durbanben a fő kérdés az volt, hogy a kiotói jegyzőkönyv idén lejáró vállalási időszakának helyébe mi léphet – mondta. Emlékeztetett: a konferencián meghosszabbították a vállalási időszakot, egyúttal kimondták, hogy a második ilyen időszak 2013-ban indul. Az elképzelés “kiforratlanságát” jelzi, hogy még arról sem született döntés, hogy ez pontosan milyen hosszú időszak lesz – tette hozzá. Kiemelte: a konferencián elfogadtak egy olyan globális útitervet, amely kötelező normákat rendelne a szén-dioxid- kibocsátáshoz. Az útitervnek 2015-re kellene kialakulnia, és az alapján 2020-tól már jogilag kötelező, globális, végrehajtható rendszerként kell majd működnie – közölte. Elmondta, Durbanben lényeges téma volt még egy klímaalap létrehozása, amely a kibocsátás-csökkentéshez szükséges beruházásokat támogatná várhatóan 2013-tól, a Világbank segítségével. Ez kevéssé látványos, de fontos lépés – vélekedett.
A kiotói jegyzőkönyv meghosszabbításáról decemberben állapodott meg a dél-afrikai Durbanben az ENSZ 17. klímaváltozási konferenciája, amelyen csaknem 190 tagállam képviseltette magát. A tanácskozáson megújították a kiotói jegyzőkönyvet, amelynek első vállalási időszaka jövőre jár le. A cél az volt, hogy a jegyzőkönyvet ratifikáló országok 2013-tól ismét vállaljanak kötelezettséget az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére.
Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményéhez csatolt kiotói jegyzőkönyvet, 1997-ben fogadták el, és 2005. február 16-án lépett Hatályba. A dokumentum mintegy 40 fejlett ipari országnak írja elő az üvegházhatású gázok kibocsátásának 2008 és 2012 közötti, az 1990-es szinthez viszonyított, átlagosan 5,2 százalékos csökkentését.