Ha a kertünk végében patak csordogál, gondolkodhatunk házi vízerőműben is, amellyel áramot termelhetünk. A vízturbina teljesítménye függ a patak esésétől és a vízhozamtól. Nálunk kisebb esésű vizekkel találkozhatunk, de így is érdemes belevágni, hiszen annak összköltsége 1-3 millió között mozog, ami akár 5 év alatt is megtérülhet.
A környezettudatos szemlélet és a fenntartható fejlődés vonatkozásában előtérbe kerülnek a megújuló energiaforrások, így a napenergia, a geotermikus energia, vagy a szélenergia. Azonban mifelénk mostohán kezelik a vízenergiát, aminek egyik oka lehet a Bős-Nagymarosi vízerőműhöz kapcsolódó ellenérzés. Háztartási méretekben pedig domborzati adottságaink is visszavetik a hazai vízenergia-felhasználást, hiszen például Erdélyben nagyságrendekkel több lehetőségünk van. Mivel a vízerőművek megújuló, tiszta energiát állítanak elő, nem termelnek szén-dioxidot sem más, üvegházhatást kiváltó gázt, ezért érdemes a vizet is szolgálatunkba állítani akár háztartási szinten is. Nagyjából 50-100 kW-os teljesítményig beszélhetünk törpeerőműről, amelyet kiépíthetünk akár háztartási célokra, akár egy kisebb közösség, például utca áramellátására is.
A folyamokról
A háztartási vízerőmű teljesítményét természetesen az a folyam, patak határozza meg, amely közvetlenül érinti a telkünket. Két alapvető tényezőt kell figyelembe vennünk: a víz esését, vagyis az adott folyam két különböző pontja között mérhető magasságkülönbséget, valamint a vízhozamot, vagyis, hogy egy adott keresztmetszeten mekkora mennyiségű víztömeg halad át. Beszélhetünk lassú sodrású, bővizű folyamról, vagy nagy esésű, viszonylag kisebb vízhozamú patakról. Vízerőműveket többnyire csak hegyvidékeken, nagy esésű folyók mellett gazdaságos építeni, ahol jelentős a szintkülönbség. Azonban vannak olyan vízturbinák, amelyek kisebb esésű folyamokra lettek kifejlesztve. Magyarországon a vas és acél országának idején az intenzív bányászat vízfelhasználása miatt számos hegyvidéki folyam, patak, forrás elapadt, azonban manapság megfigyelhető, hogy ezek a kis folyások ismét felbukkannak a természetben, így felhasználásuk is előtérbe kerülhet háztartási célokra – mondja Tamás Péter gépészmérnök, a malmok.hu üzemeltetője, aki nem csak vízimalmok reaktiválásával és felújításával foglalkozik, hanem házi erőműveket is épít.
Korábbi anyagunk a vízenergiáról:
[media id=35 width=600 height=400]Milyen alkatrészei vannak a vízerőműnek?
A vízerőmű legfőbb gépészeti és villamos egységei a vízturbina, amely a víz energiáját forgó mozgássá alakítja át, a hajtómű, amely a generátorhoz szükséges fordulatszámra gyorsítja fel, vagy lassítja le a turbina által léterhozott forgómozgást. A generátor pedig az elektromos áram előállítására szolgál. A fő műtárgyak: a gépház, amelyben a gépészeti és vezérlési részek kapnak helyet, az elkerülő csatorna a zsilipművel, amely a fölös vizet vagy árvizet elvezeti a vízturbináról és a hallépcső (a vízfolyásban élő állatok zavartalan közlekedésének biztosítására). Persze azok a törpe vízerőművek, amelyeket nagyon kis vízfolyásokra építenek, műtárgyaik felépítésében eltérhetnek.
Milyen turbinát használjunk?
Az erőmű lelke a vízturbina, amelyet a XIX. században fejlesztettek ki, és amit napjainkban túlnyomó többségben elektromos energia termelésre használnak. A turbina kiválasztása a rendelkezésre álló víz esése és a vízmennyiség alapján történik. A vízturbinákat két nagy csoportra oszthatjuk: reakciós turbinákra és szabadsugár-turbinákra. A legtöbb vízturbina reakciós típusú, amelyek közül a legismertebb a Kaplan-turbina, amelyet kis és közepes eséseknél is használhatunk, mindemellett a vízmennyiség és az esés széles tartományaiban működtethetők. Ugyanígy főként a kisebb esésű, de viszonylag bő vizű folyamok mentén Bánki turbinát is használhatunk, míg a viszonylag nagy esésű folyásokra – jellemzően 10 méter feletti magasságkülönbségnél – pedig a Francis turbina ajánlott – sorolja a lehetőségeket Tamás Péter.
A teljes cikk itt olvasható.