Fűtés a Duna vizével – hőszivattyúval

Elsőként Heller László (1907–1980) gépészmérnök, egyetemi tanár javasolta még 1937-ben, hogy hőszivattyút használjanak az épületek fűtésére írja publikációjában Dr. Komlós Ferenc. Ugyancsak ő volt az is, aki javasolta, a magyar Parlamentet és a Műegyetemet a Duna vizéből nyert megújuló energiával fűtsék hőszivattyúkkal. Tervei eddig nem valósultak meg, de érdemes végiggondolni miként is lehet hazánkban a felszíni vizekből hőenergiát nyerni. Az ma már közhelyszámba megy, hogy a fosszilisenergia-készletek kimerülése miatt és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében megújuló energiákat kellene használnunk. A gyakorlatban erre az egyik legalkalmasabb eszköz a hőszivattyú. Bár működtetéséhez elektromos energiát használunk, mégis megújulónak tekintjük, mert segítségével a befektetett villamos energia 3–5-szörösét nyerjük vissza hőenergia formájában.

A hőszivattyúval termelt hőenergia fűtésére, hűtésére, használati meleg víz előállítására is fölhasználható. Leggazdaságosabb, ha alacsony hőmérsékletű fűtőrendszerekben használják, azaz felületfűtésre – padló-, fal- vagy mennyezetfűtésre –, esetleg nagy felületű radiátoros fűtésre, ahol is a radiátor hőfoklépcsői: 55/45 Celsius-fok, majd 40/30 Celsius-fok, a korábbi 90/70 Celsius-fok és 75/60 Celsius-fok helyett. Sőt alkalmazható épületszerkezet temperálásra is. Amellett, hogy a hőszivattyús rendszerek megújuló energiát használnak a felületfűtés külön előnye, hogy sugárzó fűtés, így a kellő hőérzethez 2–3 Celsius-fokkal alacsonyabb hőmérséklet is elég, ehhez pedig 10–15 százalékkal kevesebb hőenergia szükséges.  Jelentős előnye még a hőszivattyúnak, hogy az ennek megfelelően kialakított rendszer nyáron hűtésre is használható. Mint tapasztaljuk a nyári hűtés több energiát emészt föl, mint a téli hűtés. Ha valaki hőszivattyús rendszert kíván beépíteni, csak olyat ajánlott, amely a nyári hűtésre is alkalmas.
De honnan is vegye a hőt a hőszivattyú? A víz-víz típusú készülékek talajvízből, kútból folyóból, tóból nyerhetik ki az energiát épületeink fűtésére és hűtésére. A Duna menti országok és fővárosaik – Bécs, Pozsony, Budapest, Belgrád – kiemelkedő hidrológiai adottságokkal rendelkeznek. Ha a folyóból nyernénk a hőenergiát, akkor nem csak olcsóbban tudnánk fűteni–hűteni, hanem a nagyvárosok levegője is tisztább lenne. Az ország lakott területeinek nagy része vizeink közelében található.

Nagy tavaink – Balaton, Fertő tó, Velencei-tó;
víztározóink – Markazi-, Rakacai-, Lázbérci-tározók, Tisza-tó;
folyóink – Duna, Tisza, Maros, Körös, Kraszna, Szamos, Bodrog, Hernád, Sajó, Zagyva, Ipoly
mind-mind alkalmasak lennének víz-víz rendszerű hőszivattyúk alkalmazására.

A vizeinkből nyert energiával nem csak családi házak fűthetők, hanem társasházak, lakótelepek fűtésére is alkalmas a lenne a rendszer. Van már több példa erre is, ez egyik Budapest XIII. kerületében a Hun utcában található 256 lakásos társasházat fűtik hőszivattyús rendszerrel. Itt a Dunához kapcsolódó, 15 méter mélyen húzódó föld alatti vízfolyásból nyerik a 12 Celsius-fokos vizet, amelyet körülbelül 5 Celsius-fokkal hűtenek le, amellyel 62–63 Celsius-fokos vizet is képesek előállítani, ezzel fűtik az épületet és melegítik a használati meleg vizet. Általános alapelv, hogy a felhasználás helyére kis veszteséggel kell a vizet eljuttatni. A folyóvíz hőjének kinyeréséhez pedig el kell végezni a szükséges munkafolyamatokat, mint az ülepítés, szűrés, lágyítás, gáztalanítás. A hőszivattyús rendszert úgy ajánlott kialakítani, hogy nagy hidegben is legalább 6 Celsius-fokos legyen a vízhőmérsékletet. Ez a rendszerbe épített hőcserélő segítségével bevitt hulladékhővel vagy termálvízzel, vagy a parti szűrésű kutak melegebb vizével oldható meg. Az elfolyó víz hőmérsékletét 2 Celsius-fokos legkisebb hőmérsékletre szükséges szabályozni. A Duna vízkivételét és visszavezetését a tél leghidegebb időszakában a hálózat megfelelő szakaszolásával meg kell állítani. Az ilyenkor keringetett víz melegítését a hőcserélőben más hőtermelő, illetve csak ilyenkor működtetett csúcskazán biztosíthatja.