A négy évente megrendezésre kerülő olimpiai játékok az emberi összefogást hirdetik szerte a világon. Azonban a közeledő 2012-es londoni olimpia egészen más dolgokat sarkall: az Adidas, a Nike és a Puma a nagy hajtásra való tekintettel túldolgoztatja alkalmazottait, számol be az ecouterre.com.
A War on Want szegénységellenes jótékonysági szervezet egy február végén megjelent, Race to the Bottom nevű tanulmányában számolt be az elkeserítő hírekről, azzal vádolva a sportruházati cégeket, hogy bangladesi dolgozóikat embertelen bánásmódban részesítik. A tanulmányban szót ejtenek hat gyárban megesett megdöbbentően csekély munkadíjakról, törvénytelen munkaidőről, testi sértésről, ráadásul még szexuális zaklatásról is. A három cég nagy tőkét fektetett az olimpiai játékokba. Az Adidas a londoni olimpiai játékok hivatalos sportruházat-márkája, a Nike biztosítja az egyesült államokbeli sportolók felszerelését, a Puma logója pedig szintén előkelő helyet kapott, mégpedig Usain Bolt, a világ leggyorsabb emberének mezén. „Egyetlen olyan vállalat se burkolja magát az olimpia színeibe, hogyha nem biztosít egyenlő jogokat minden dolgozójának”, nyilatkozta John Hilary, a War on Want ügyvezető igazgatója.
Hilary szerint az Adidas, a Puma és a Nike nem felel meg az olimpiai ideálnak, hiszen több, mint 60 órában, minimálbér alatt is foglalkoztatnak embereket. Például az öt megkérdezett munkás közül az egyik azt nyilatkozta a War on Want-nak, hogy több, mint heti 90 órát robotolt a gyárban, annak ellenére, hogy a bangladesi törvények ezt szigorúan tiltják. A legalulfizetettebb alkalmazott mindössze 9 penny-t, azaz 314 Ft-ot kapott óránként, és a dolgozók többsége fizikai bántalmazásról, és némely nő még szexuális zaklatásról is nyilatkozott. Habár Sebastian Coe, a londoni olimpia szervezőbizottságának tagja megkérte az Adidast, hogy az olimpiai márkás termékeiket etikus keretek között gyártsák le, a ruházati cég összes többi, az olimpiát nem érintő területéről megfeledkezni látszott.
„Hogyha a 2012-es londoni olimpia szervezői valóban komolyan veszik az életszínvonal javítását világszerte, akkor követeljék hivatalos partnereiktől, hogy működésük során minden esetben vegyék figyelembe az alapvető emberi jogokat”, mondja Murray Worthy, a War on Want tagja, aki a nehéz életkörülmények ügyében kampányol. „Reméljük, világosan kifejezésre fogják juttatni, hogy ezen körülmények teljes mértékben elfogadhatatlanok.”