Az elmúlt időszakban Németországban hihetetlen fejleményeknek lehettünk szemtanúi a napenergia terén: a napenergia-termelés mintegy 60%-kal nőtt 2011-ben, több napelemet telepítettek az elmúlt év decemberben, mint az USA egész évben, és az alternatív energia kitermelésének több mint a fele civil tulajdonban van.
Azonban ekkora fejlődési hullámnak sajnos kell, hogy legyen hátulütője is. Megdöbbentő hírként érhetett minket, hogy Németországban nemhogy túl keveset, de még túl sok energiát is termelnek – abban a tekintetben legalábbis, hogy a jelenlegi központi rendszer nem képes az összes összegyűjtött energia megfelelő elosztására és tárolására. Ennek orvoslására a német kormány csökkentette a kötelező betáplálási tarifát (Feed-in Tariff – FiT), azonban a mostani helyzetben úgy tűnik, hogy további csökkentésekre lenne szükség. Nem meglepő, hogy a német alternatív energia fölött heves politikai viták zajlanak, főleg a jövőbeli beruházásokról. A zöldenergia-kritikusok szerint a napenergia költségei radikális emelkedésbe fogtak és beárnyékolják az olcsóbb lehetőségeket. Viszont azt elfelejtik megemlíteni, hogy a fosszilis energiahordozókat hasznosító energiatermelő cégek általában externalizálják költségeiket, azaz igyekeznek bizonyos (főleg beszerzési és szállítási) folyamatokat külföldre helyezni.
A német környezettudatos energiatermelés mellett kampányolók szerint ez csak egy újabb lobbi a nem megújuló energiaipar részéről, hatalmuk megőrzése céljából. Akármelyik oldalnak is hiszünk, annyi bizonyos, hogy a német energiaiparban a megújuló energia igen fontos tényező lett. Viszont eredményes kihasználásához mindenképpen szükség van reformokra az energiaraktározás és energiaszolgáltatás terén.