Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
Új technológiával, geolokátorokkal fogja követni 50 molnár és 50 partifecske útját a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME). A hazai fecskeállomány évente 6,9-9,1 százalékkal csökken.
A negatív tendencia okai összetettek: a költőhelyeken bekövetkező élőhelyi, területhasználati változások mellett a vonulási útvonalon, pihenőhelyeken és a telelőterületeken ható tényezők is jelentős szerepet játszhatnak. Az egyesület csütörtökön bejelentette, hogy mivel a fajvédelem megszervezéséhez pontos adatokra van szükség az egyedek vonulási útvonalairól, pihenő- és telelőhelyeikről, az MME geolokátorokkal fogja követni a fecskék útját. A geolokátorok nem műholdas vagy rádiós technológiát használnak, hanem a nappali világosságnak a Föld eltérő helyein mutatkozó időbeli különbségeiből számítják ki a madár helyzetét. Az ehhez használt berendezések fényintenzitás-érzékelőt, beépített órát, hosszú élettartamú gombelemet, valamint az adatok tárolására alkalmas memóriát tartalmaznak. A geolokátor naponta rögzíti a világosság kezdetének és végének idejét, amely alapján megállapítható a madár kelet-nyugati pozíciója a 0 hosszúsági körtől, a napi világos időszak hossza alapján pedig a madár észak-déli pozíciója az Egyenlítőtől. A geolokátorok tömege mindössze 0,6 gramm, és a kistestű madarak hátára apró hátizsákként kerülnek fel a fiókanevelési időszak végén. Ahhoz, hogy az adatokat le tudják tölteni, a szakembereknek vissza kell fogniuk a madarakat a vonulás vagy telelés után. A vadonatúj technológia folyamatosan fejlődik, és már több alkalommal is használták. Korábban geolokátorokkal vizsgálták például albatroszok, sarki csérek, búbos bankák, tövisszúró gébicsek, fülemülék, lappantyúk, sarlósfecskék és olyan észak-amerikai madárfajok mozgását, mint a Bicknell-fülemülerigó, a macskamadár, a rizscsöröge, vagy az északi bíborfecske.