Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
A Curiosity tevékenységét felügyelő kutatócsoport bejelentette, hogy a marsjáró által készített fotókon egy jelentős felszíni vízfolyás ősi nyomai látszanak. Bár már eddig is számos jel mutatott arra, hogy a vörös bolygón egykor nagy tömegű víz lehetett jelen, ilyen közelről még sosem volt lehetőség megvizsgálni ennek bizonyítékait.
A Curiosity jelenleg egy valamikori mederben halad, így alaposan szemügyre veheti a felszínt borító üledékréteget, amely rendkívüli hasonlóságot mutat a Földön található kiszáradt vízfolyások fenekét borító réteggel, írja az ipon.hu. Döntően apró, kerekre koptatott kavicsok és nagyobb kövek alkotják, amelyek az idők során lassan egy tömbbé, úgynevezett kavicskővé álltak össze, de formájuk egyértelműen arra utal, hogy ezt megelőzően hosszú utat tettek meg az áramlatok hátán. Egy másik elképzelhető magyarázat az lehetett volna, hogy a szél görgette a köveket nagy távolságokból a helyszínre, de ehhez túlságosak is méretesnek tűnnek. Nagyságukat véve alapul maga a vízfolyás sem lehetett elhanyagolható erejű, mondta el William Dietrich kutató. A víz nagyjából 3?4 kilométeres óránkénti sebességgel haladhatott, mélységét pedig valahol bokáig és csípőig érő között kell elképzelnünk.
A landolási helyszínül kiválasztott Gale-kráter egyébiránt már távolról is mutatta, hogy egykor jelentős mennyiségű víz folyhatott keresztül rajta, mivel egy méretes csatorna töri meg magát a kráterperemet is, azon belül pedig egyértelműen kirajzolódik az úgynevezett alluviális legyező, vagyis a sík területre érő folyók jellegzetes, kúp alakú hordaléknyoma. Az ősi meder méretei arra utalnak, hogy vagy állandó, vagy nagy rendszerességgel felbukkanó időszakos folyó haladhatott át a területen. Mivel a konglomerátumban rögzült kövek a kráteren kívülről érkeztek, vizsgálatuk révén a szélesebb régió geológiájáról is információkat szerezhet a Curiosity. John Grotzinger, a kutatócsoport egyik tagja azt is elmondta, hogy az üledékréteg maga valószínűleg nem sok információt rejt arról, hogy esetleg élt-e valami a vízben. Sokkal jobb eredményeket remélnek ilyen szempontból a kráter legnagyobb felszíni képződménye, a Sharp-hegy anyagának vizsgálatából. A víz egyre egyértelműbb nyomai mindenesetre megerősítik, hogy egy egykor potenciálisan élhető régióban sikerült landolni a marsjáróval, így minden ok megvan a bizakodásra.