A Clean Edge kutatócég szerint 2000 és 2010 között 6,5 milliárdról 132 milliárd dollárra nőtt a nap- és szélenergia-szektor értéke, s ezzel együtt a befektetések volumene. De az ágazatban érdekeltek mezőnye ma sem túl nagy: Európában 14-15 kifejezetten zöld energiákkal foglalkozó alap működik.
A Bloomberg New Energy Finance adatai biztatóak: 2011-ben rekordmértékű, 280 milliárd dollár friss tőke áramlott a tisztaenergia-szektorba. Több mint ötször annyi, mint 2004-ben. Akkor 53 milliárd dollárra rúgott a megújuló energiákba egy év alatt befektetett tőke. A Piac&Profit összegyűjtötte, kik állnak a legnagyobb zöldenergia befektetések mögött.
Michael Liebreich (1963)
Egykor olimpikon, a síelésben jeleskedett, majd a dotkom cégek tőzsdei szárnyalását próbálta meg kihasználni. 2000-ben belebukott, háromévi munkanélküliség terelte a zöld gazdaság felé. 2003-ban, Bolíviában a sorozatos áramszünetek ráébresztették, hogy a gazdasági növekedés kulcsa az energiaellátás, és aki ebbe fektet, azé a jövő – idézi a Financial Times. A tudáshiányt mint piaci rést használta ki, amikor két alkalmazottal a nappalijából elindította tanácsadó cégét, amelyet 2009-ben megvett a Bloomberg csoport. Az egyharmados részvénypakettért állítólag 45 millió fontot adtak. Ma ő a Bloomberg New Energy Finance vezérigazgatója.
Pedro Moura Costa (1963)
A hajdani erdész a 90-es évek végén látott fantáziát a carbon offset (kibocsátás-ellentételezés) mechanizmusában, de hiába magyarázta az üvegházhatású gázokat kibocsátó cégeknek, hogy pénzért a világ más táján ellentételezhetik légszennyezésüket olyan projektekkel, amelyek emissziót takarítanak meg. Cége, az EcoSecurities végül mégiscsak győzedelmeskedett, és 2009-ben 129 millió dollárért felvásárolta a JP Morgan. A brazil üzletember 10 százalékos részesedése révén lett gazdag ember. Két éve azonban a cég veszteséges, 2010-ben 103,7 millió eurós forgalommal 1,5 milliós veszteséget könyvelt el
Richard L. Sandor (1941)
Ő vezette be a chicagói tőzsdén a határidős ügyleteket a 70-es években, és ma őt tartják az emissziókereskedelem atyjának. Innovációjával máig megosztja a közvéleményt, ezért idén könyvet jelentetett meg Jó derivatívák címmel. Az általa 2003-ban létrehozott Chicago Climate Exchange PLC-t, a kibocsátási kvóták kereskedelmének egyik domináns platformját megvette az amerikai IntercontinentalExchange. 2010-ben még 395 millió fontot ért a vállalkozás (Sandor 16,5 százalékban volt a tulajdonosa), de a tartósan alacsony kvótaárfolyam miatt a börze forgalma lehanyatlott, és 2011-re bezárt. A kereskedő partnerek tavaly decemberben beperelték Sandort, mondván, azt ígérte, csak 250-en vehetnek részt a börzén, fejenként 5–120 ezer dolláros beugróért, aminek értéke „130 ezer dollár lesz”. Sandor tagadja, hogy ilyesmit ígért volna.
Zhengrong Shi (1963)
Kína szegénysorba született zöld mogulja (szülei átadták csemetéjüket adoptálásra, mert nem tudták etetni) némi kitérő után, melyet hamburgerek felszolgálása jelentett, az ezredfordulón egy napenergiás start up cégnél helyezkedett el Sydneyben. 2005-re szolárpanelgyártó vállalata, a Suntech révén Kína egyik leggazdagabb embere lett, legalábbis papíron, mivel a milliárdosok „értéke” nagyban függ a cégükben birtokolt részvénypakettjük árfolyamától. A cég 2011-ben 386,6 millió dollár nyereséget termelt, idén az első negyedévet viszont 133 millió dollár veszteséggel zárta.
Dale Vince (1961)
Az Ecotricity 85 millió fontos vagyonú, hippi típusú vezére „New Age utazónak” vallja magát, vegetáriánus – kerek perec megtagadta, hogy ellásson szélenergiával egy pulykatenyésztő vállalatot –, és balettórákat vesz, hogy a focizáshoz javítsa az egyensúlyérzékét. Persze futballklubot is vásárolt magának, akár az orosz oligarchák. Az Ecotricity sem tündököl manapság: a 2011. október 31-ével záródó üzleti évben a cég 672 ezer font adózás utáni veszteséget könyvelt el.
Lord Browne of Madingley (l948)
Vagyis John Browne, a BP egykori vezére, aki 2007-ben váratlanul lemondott megbízásáról. Az olajmulti első embereként ő indította el a Beyond Petroleum programot, melynek égisze alatt a BP tendenciózusan növelte befektetéseit az alternatív energiákban: 2015-re 8 milliárd dollárt tűzött ki célnak, de a vállalat addigra valószínűleg ezt túlteljesíti. Mire a BP nyakig süllyedt a Mexikói-öbölben történt olajszennyezés válságkezelésében, Browne már partnerként menedzselte az amerikai Riverstone Holdings Carlyle Grouppal közös, energiákra koncentráló magántőkealapjának 3,5 milliárd dolláros befektetéseit.
Ben Goldsmith (1980)
A WHEB Ventures Ltd. élén álló britnek volt miből finanszíroznia szenvedélyét, hogy környezetvédelmi aktivistaként hallassa hangját. Apja a néhai milliárdos James Goldsmith, aki az 1987-es Wall Street-i krach előjeleit kiolvasva likvidálta befektetéseit, és visszavonult Mexikóba. Az ifjabb Goldsmith ma 135 millió fontnyi eszközt menedzsel.
Vinod Khosla (1955)
Indiai származású amerikai Krőzus, a Sun Microsystems egyik alapítója, aki a Szilícium-völgyben meghonosította a zöld gondolkodást. 2004 óta a Khosla Ventures-nél bűvészkedik sikeresen ökobefektetésekkel: 2011 őszén – recesszió ide vagy oda – alapja egymilliárd dollárnyi nyereséget realizált a megújulóenergia-ágazatban, méghozzá 1,3 milliárdos eszközállományon. Ez több, mint amit sok kockázati tőkealap generált az elmúlt tíz évben az IT-szektorban.