A szegedi Sajka utca 14. szám alatti négyemeletes panelház lakói 2009-ben úgy döntöttek, leválnak a Szegedi Hőszolgáltató Kft. rendszeréről.
Azóta saját gázkazánnal fűtenek, a meleg vizet pedig a tetőn elhelyezett napkollektorok biztosítják. Az akkori számítások szerint a beruházás 5-6 év múlva megtérül. Utánajártunk, valóban megérte-e kiválniuk. Szerintük: igen.
Hétfői cikkünkben azzal foglalkoztunk, milyen feltételek mellett válhat le egyéni lakás a távhőrendszerről, és hogyan teheti meg ugyanezt egy lakóközösség. Arról is beszámoltunk, hogy Szegeden elsőként a Sajka utca 14. lakói döntöttek a kiválásról. Több mint három év elteltével azt állítják, jól döntöttek, megérte, írja a szegedma.hu. Egy névtelenséget kérő lakó elmondta, a szegedi hőszolgáltató együttműködő volt, nem akadályozta meg kiválásukat. Akkor 220-230 ezer forintot fizetett a ház havonta fűtésre, a leválás után a számítások 130 ezer forintot hoztak ki. Ez teljes mértékben bejött, újságolja a lakó, a kisebb, 55-57 négyzetméteres lakások havi fűtési számlája 10 ezer, a nagyobb lakásoké 13 ezer forint körül alakul jelenleg. Ehhez jön a meleg víz 2500-2700 forintos díja, ami viszont nyáron jóval kevesebb.
Úgy kalkuláltak, átlagosan 56 százalékkal csökken majd a fűtési számla, és a hőszolgáltatónak addig fizetett alapdíjat teljesen megspórolhatják: ebből finanszírozhatják az átalakítást, amely 5-6 év alatt megtérül. 2009 nyarán elkészült a 10 millió forintos beruházás, amelyhez a lakók semmilyen állami támogatást nem kaptak, teljesen önerőből valósították meg az új rendszer kiépítését. A lakásokban nem kellett fúrni-faragni, a munkások nem szereltek át semmit, csak a kazánházi részben és a lépcsőházban dolgoztak. Két modern, 1000-1500 kilowatt teljesítményű kazánt építtettek be, a tetőre pedig napkollektorokat szereltettek. Az ezekben található mintegy 300 vákuumcső a ház melegvíz-igényének 90 százalékát kielégíti. Lakásonként 500-700 ezer forintba került az átalakítás. A lakók háromnegyede készpénzzel, a többiek havi részletekben, hitelből fizették a rájuk eső részt. A lakó szerint mindenki jól járt, elégedett, és senki sem bánta meg az átállást. A megkérdezettek többsége akkor úgy vélte, valószínűleg lesznek követőik, ha beválik a rendszer.
Nem így történt, példájuk nem lett ragadós. Básthy Gábor úgy emlékszik: ügyvezető igazgatói praxisában eddig legfeljebb kéttucatnyi szegedi lakás vált le a távfűtési rendszerről. Nem számít arra, hogy ez a szám megugrana a közeljövőben, ugyanis elég magasak a lakossági gázárak, ugyanakkor a távhő áfája jelenleg 5, míg a gázfűtésé 27 százalék. Bálint Ferenc, a hőszolgáltató gazdálkodási osztályvezetője szerint sem prognosztizálható tömeges kiválás, mert maga a beruházás szintén nem olcsó mulatság, akár 1 milliónál is többe kerülhet lakásonként, ami nem biztos, hogy belátható időn belül megtérül, véli a szakember. Ha betartják a törvényi előírásokat, nincs akadálya a leválásnak, amely a hőszolgáltató számára semmilyen pluszterhet nem jelent. Tehát, magyarul, szabad a gazda.