A kistelepülések lehetnek a legnagyobb nyertesei annak a technológiai robbanásnak, ami az energiatárolási technológiákban zajlik. Noha a szakemberek 2025-re várják az általános elterjedését, azoknak, akik mostanra saját termelő egységre tettek szert, a fejlődés magától értetődő. Akkor is, ha nem kapnak nagy nyilvánosságot.
„Ez most megint szöget ütött a fejembe. Mivel hat éve egyik terv születik a másik után, már a képviselő-testület se fog csodálkozni” – mondta a hvg.hu-nak Kollár Károly, Sárisáp polgármestere, miután az imént ismerkedett meg egy konténer méretű speciális akkumulátorral. A tradicionálisan mezőgazdaságból és bányászatból élő, 3000 fős kistelepülés alól a rendszerváltás után kihullott a helyi mgtsz és a dorogi szénbánya, melyek a környék egyetlen nagyfoglalkoztatói voltak. Kollárt 2006-ban választották meg először polgármesternek. Amikor kezébe került az önkormányzat havi villanyszámlája, megdöbbent a másfél millió forintos fizetési kötelezettségén. A 300 millió forintos éves bevételhez hozzátenni nem tudtak. Iparűzési adóból így is 20 millió forintot szedtek be. Költségoldalon pedig nem szívesen faragtak volna az iskola, az óvoda költségvetéséből, és a faluközpont kínálatát sem nyirbálták volna meg.
A Műegyetem építészmérnöki karán tanultakra és a kiskereskedői vénájára támaszkodva a polgármester a költséglefaragást szó szerint a kályhánál kezdte: lecserélték az összes, helységenként külön-külön működtetett energiazabáló kályhákat. Ezt követően pályázati pénzből egy újabb projekt keretében nyílászárócserét hajtottak végre az önkormányzati intézményekben. Gyorsan prioritássá vált az évek alatt a fejlesztési önrészek biztosítása a költségvetésben. Miután a gázszámla feleződésével a megtakarításokat falufejlesztésbe, járda-, és úttestépítésbe forgatták vissza, Kollár 2010-es újrázását követően eljutottak a passzív költségmegtakarítási lehetőségek határáig. A polgármester és az alpolgármester egy alkalommal a szlovák testvértelepülés invitálására szétnéztek a határ túloldalán, és ott azt látták, hogy az önkormányzatok uniós támogatásból a hivatalok tetejére áramtermelő napcella-rendszereket telepítenek. Sárisáp is így járt el. Jelenleg a faluban két napcella-telep is épül; egy 27 kW-os a polgármesteri hivatal tetejére, egy 43 kW-os pedig az iskolai sportcsarnokéra. A 180 millió forintos beruházásból az önkormányzat önrésze 9 millió forint volt, de a beruházás két év alatt megtérülhet, miután a naperőműveknek köszönhetően a megtakarítás éves szinten akár 4 millió forintot is jelenthet. Sárisáp a megtermelt energiát, amennyiben nem fogyasztja el, egy két irányban mérő, forgó villanyórán keresztül feltölti az E.ON áramszolgáltató hálózatába. Ezzel csökken a hálózatból átvett árammennyiség, így a villanyszámla összege.
Az akkumulátor lehetne a végcél
Sárisáp azon kevés kistelepülések egyike, melyek ráléptek az energiatakarékos közüzemek rögös útjára. Tófalvi Zsolt közgazdász az elmúlt öt évben idehaza 25-30 hasonló projektet látott összesen, de azok nagyobbik részéből végül nem lett szisztematikus építkezés. „Szakmai szempontból az már nem kérdés, hogy az energiatárolás lesz-e a következő nagy lépés, mivel azonnal látható megtakarítást eredményez, és emiatt a népszerűsége folyamatosan nő. A beruházás a rendszer hatásfokának növelésével hamar megtérül” – mondta a szakember. Hogy ebből idehaza miért nem érzékelünk szinte semmit? A legnagyobb problémát az jelenti a szakember szerint, hogy a vállalkozóbb kedvű önkormányzatok is valójában csak pályázattól pályázatig tudnak fejlődni, és ami nagyobb baj: gondolkodni. A kormányzati támogatás és a saját mandátumuk is csak 4 évre szól, és ennyi idő alatt kell az elképzelésüket bizonyítani. A Nógrád megyei Taron három éve azért bukott meg egy 2 millió eurós projekt (melynek keretében komplex megújuló energián alapuló komplex rendszert építettek volna fel), mert kicserélődött a képviselő-testület. A polgármester ugyan a helyén maradt, de az új összetételű testület az utolsó pillanatban leszavazta a beruházást – az aktuális költségvetési helyzetre hivatkozva. Taron azóta se lett a projektből semmi.
A teljes cikk itt olvasható.