Hepehupán nagyokat nyekken, váltáskor az automata sokáig gondolkodik, kemény volánjának forgatáshoz pedig igencsak tekerni kell a szervokormányhoz szokott vezetőnek. Igen, ez a Mercedes városi törpeautója, a Smart ForTwo. Erről a kétszemélyes töpörtyűről – amely már több mint másfél évtizede a nagyvárosi közlekedés vidáman rikító színfoltjai – alighanem már mindent megírtak. Remek ötlet, vitatott műszaki megoldásokkal – szokták róla summázni a tesztelők. Legfőbb előnye, hogy mikrométereinél fogva minden urbánus egérlyukba befér, viszont menetkényelme, vezethetősége inkább már a tegnap négykerekűire emlékeztet. És akkor még nem is esett szó az abszurd ár-érték viszonyról: a ForTwo hárommillió forint felett startol, de ha valaki nem tud ellenállni a kabrióváltozat csábításának, már több mint hatmilliót kell érte leszurkolni.
Ám úgy tűnik, a Smart is egyfajta szenvedély, a városi autósnép változatlanul bolondul érte. Tavaly, jószerivel a világ minden fertályára exportálva ismét vagy százezer Smart talált gazdára. Sőt, a Merci azzal is tudta serkenteni keresletét, hogy új pályát talált kis drágájának – anélkül, hogy legalábbis eddig különösebben bajlódna az erkölcsileg elavult négykerekű megújításával. Ez a terep az egyre sebesebben terjedő újszerű közlekedési módi, az autómegosztás, vagy angol nevén a car-sharing. Az urbánus mobilitás tervezői ugyanis felismerték: a zsúfolt városi közlekedés viszonyai között még a megrögzött individuális autósok sem ragaszkodnak saját, kizárólagos tulajdonhoz, feltéve, ha vonzónak találják a közös kocsi megosztásának feltételeit.
A teljes cikk itt olvasható.