Paul és Anne Ehrlich friss cikkükben azt a kérdést járják körbe, hogy hogyan lehet elkerülni az összeomlást.
A jelenleg 80 év körül járó neves ökológus házaspár, Anne és Paul Ehrlich nevéhez számos komoly és vitákat gerjesztő publikáció kötődik – talán a legnagyobb hatása az emberi népesség növekedésének hatásait taglaló „The population bomb” című kötetnek volt. Tavaly Paul Ehrlich-et az Angol Tudományos Akadémia, azaz a Royal Society tagjává választották. Jelen blogbejegyzésemben a székfoglalója alapján született cikket (Ehrlich & Ehrlich 2013) ismertetem.
A cikk címe is jelzi Ehrlich-ék fő kérdését: elkerülhető-e a globális civilizáció összeomlása? Mint azt Jared Diamond részletesen taglalja „Összeomlás” c. könyvében (Diamond 2009), a múltban számos társadalommal előfordult, hogy a természet-átalakító tevékenysége nyomán megváltozott a környezete, és ennek visszahatása miatt a civilizáció létszáma, és a kultúra komplexitása radikálisan visszaesett. A legtöbbet emlegetett ilyen példa a Húsvét szigeté, ahol az őslakosok családjai versengésbe kezdtek, hogy ki tud nagyobb szobrokat állítani, és közben kivágták a sziget összes fáját. Ennek nyomán megváltozott az éghajlat, és nem tudták folytatni a korábbi mezőgazdasági módszereket, majd viszálykodás tört ki a megmaradt erőforrásokért. Így a korábbi szint töredékére csökkent a népesség.
Az Ehrlich házaspár azt állítja cikke bevezetőjében, hogy jelenleg – a történelemben először – hasonló folyamatok beindulása veszélyezteti a teljes Föld lakosságát. Ebben a túlnépesedés, a természeti erőforrások túlzott mértékű fogyasztása és a környezetre káros technológiák szükségtelen szintű használata játssza a fő szerepet. Az ökológiai lábnyom számítások szerint az emberiség terhelése már most jelentősen meghaladja a Föld eltartóképességét, és a lábnyom tovább fog növekedni, mivel 2050-ig várhatóan további 2,5 milliárddal fog növekedni a népesség. A jelenlegi éhezés megszűntetését is beleszámolva addigra 70%-al kellene növelni a megtermelt élelmiszer mennyiségét. A klíma megváltozása viszont megkerülhetetlen akadályokat okozhat a hozamok növelése terén. A viharok, szárazságok, hőhullámok és áradások valószínűleg gyakoribbá fognak válni, ami hátrányosan érinti majd a mezőgazdaságot. A tengerek kizsigerelése pedig nagy tömegek fehérjeforrásának, a halaknak a beszerzését nehezíti meg.
A katasztrófa elkerüléséhez drámai kulturális változásokra van szükség Ehrlich-ék szerint. A II. Világháború tapasztalatai alapján tudjuk, hogy sok fogyasztási mintázatot akár egy év alatt is radikálisan meg lehet változtatni. Ha akuttá válna az élelmiszerhiány, növekedne az élelmiszerek ára és átmenetileg megváltozna a lakosság étrendje. Ugyanakkor hosszú távon az élelmiszerellátás növelése és egyenletesebb elosztása lassú és nehéz folyamat lesz. Érdekes módon a mezőgazdaság az egyik fő oka a biodiverzitás és ezzel együtt a mezőgazdaság számára is fontos ökoszisztéma szolgáltatások (pl. a megporzás) csökkenésének.
A teljes cikk itt olvasható.