Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Okos vízióra támaszkodó, hosszú távú stratégia kidolgozására van szükség ahhoz, hogy vízkincsünkkel a jövőben jól tudjunk gazdálkodni. A meglévő jogszabályok nem adnak erre megoldást, de nem is ez a feladatuk – hangsúlyozta Somlyódy László Széchenyi-díjas akadémikus, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem vízi közmű és környezetmérnöki tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára.
A tudós azt követően nyilatkozott az MTI-Pressnek, hogy előadást tartott a Magyar Tudomány Ünnepének keretében Vízgazdálkodás és kormányzati politika címmel rendezett konferencián.
– Abban a tévhitben vagyunk, hogy a meglévő rendeletek, jogszabályok alapján hosszú távon is képesek leszünk okosan megoldani a dolgokat, ez azonban nem igaz. Nem igaz azért, mert a vízgazdálkodás nagyon sok külső tényező függvénye, s ezek közül az éghajlatváltozás csupán az egyik – bocsájtotta előre Somlyódy László.
A várható éghajlati változásokkal kapcsolatban kifejtette, hogy a Kárpát-medencében, így Magyarországon is mediterrán irányba tolódik a klíma. Egyrészt csökken a csapadék éves mennyisége, másrészt növekednek a szélsőségek: télen több lesz a csapadék mennyisége, nyáron pedig lényegesen kevesebb. Növekszik az árvizek gyakorisága, például a Tisza völgyében, de megváltozik a Duna vízhozama is. Utóbbi vízpótlása az Alpokból származik, ahol a klímaváltozás miatt visszaszorulóban vannak a gleccserek, s az emelkedő hőmérséklet miatt megváltozik a hóolvadás.
– Ez viszont azt jelenti, hogy megváltozik a Duna vízjárásának a jellege. Gyakoribbak és súlyosabbak lesznek az aszályok is. Különösen komoly gondok léphetnek fel a ma is aszályos területeken, így az Alföldön és a Duna-Tisza közén. Csökken a felszíni vízkészletek mennyisége, ahogy a felszín alatti vizek utánpótlása is – utóbbi ivóvíz-utánpótlási gondokat okozhat, különösen Kelet-Magyarországon, amely jobban kitett az éghajlatváltozásnak – sorolta a gondokat az akadémikus, aki szerint az Alföld jelenti majd a kritikus térséget. Itt az éghajlatváltozással kapcsolatban együttesen jelentkeznek a szélsőségek – az árvíz, a belvíz, az aszály.
– Egyrészt sok lesz a víz, másrészt kevés, vagyis a kérdést valahogy okosan kell kezelni, visszatartva a vizet az aszályos időszakra. Mindez természetesen attól is függ, hogy mi lesz a mezőgazdasággal: milyen lesz az uniós agrárpolitika, vagy milyen hazai fejlesztéseket tervezünk – emelte ki, s figyelmeztetett, hogy nem szabad megfeledkeznünk arról: szegény régióról van szó, ahol “iszonyatosan fontos” a foglalkoztatottság.
Az akadémikus a feladatokat vázolva kiemelte, hogy Magyarországon társadalmi-gazdasági forgatókönyveket kell összeállítani, s ahhoz igazodóan hosszú távú stratégiát kidolgozni. Így a jövő igényeinek és a várható változásoknak megfelelően megoldásra vár a Duna és a Tisza szabályozásának befejezése: utóbbi esetében különös fontos az árvizek biztonságos és fenntartható levezetése.
– Tervekkel kell rendelkezni, húsz-harminc évre előre gondolkozva, hogy mi várható Európában, mennyire lesz igény a vízi szállításra, ami környezetileg a legkímélőbb módszer. Ezzel kapcsolatban természetesen felmerül az a kérdés, hogy hogyan oldjuk meg a hajózhatóságot, van-e realitása annak, hogy kisebb merülésű
hajókat építsenek, vagy pedig kotorni kell, esetleg valami mást kell tenni – mondta, az ivóvízellátással és a szennyvíztisztítással kapcsolatban pedig kiemelte, hogy a rutinkérdések megoldásában sokat segített az uniós csatlakozás.
– Tudtuk, hogy melyek az ivóvízellátás gyengeségei, tudtuk, hogy csatornázni kell. Az unió erős kényszert, s egyben finanszírozási forrást is jelent.
– Az uniós előírások betartása érdekében 2015-ig kell végrehajtani a szennyvíz- és ivóvízprogramot, amelynek költségei 1000-1300 milliárd forintot tesznek ki. Kérdés, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben sikerül-e ezeket a programokat a terveknek megfelelően 2015-ig végrehajtani, mivel hazai kormányzati és önkormányzati hozzájárulás is szükséges – érzékeltette a feladatok anyagi terheit Somlyódy László.
Ugyancsak 2015-ig kell biztosítani a vizek “jó ökológiai állapotát”.
– Ez nehezebb kérdés, mivel hiányzik a jó ökológiai állapot pontos tudományos meghatározása. Tehát a definíciótól függ, hogy milyen intézkedések szükségesek és azok mennyibe kerülnek, s vajon a megvalósításukra elegendő pénz áll-e majd a rendelkezésünkre – fűzött magyarázatot az előíráshoz a tudós.
Mint kiemelte, a feladatok megoldása kiszámíthatóságot, kiszámítható politikai szándékot igényel.
– A víz továbbra is több minisztériumhoz tartozik, tehát igazából nincs felelős, nehéz az ügyeket elintézni, kezelni. Állandóak a változások, de kevés előrelépés történik. A víz bonyolult kérdés, mert nagyon sokféle módon kapcsolódik életűnkhöz, a megoldáshoz stabilitásra van szükség. Angliában, Dániában és sok más országban az intézményi rendszer stabilitása tette lehetővé, hogy sokkal okosabban bánnak a vízzel – hangsúlyozta befejezésül Somlyódy László.