Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
Míg egyre nő az aggodalom, hogy milyen mennyiségű ember generálta hang érinti a tengeri környezeteket, egy új kutatás szerint a természetes eredetű jelenségek is hatással lehetnek egyes tengeri állatokra.
Ez leginkább a sarki régiókra érvényes, ahol a globális melegedés hatásai gyakran elsőként mutatkoznak meg. A jégtakarók feltöredezése, a jéghegyek borjadzása és megfeneklése óriási mennyiségű hangenergiát produkál. Egy új vizsgálat kiderítette, hogy pusztán egy jéghegy sodródása az Antarktisztól melegebb vizekre is meglepő mértékű zajszennyezést hoz létre. Az eredményeket az Oceanography folyóirat közölte, írja a hirado.hu.
Az Oregon Állami Egyetem vezette kutatócsapat egy sor hidrofont helyezett ki, hogy nyomon kövesse az egy jéghegy „élete folyamán” produkálta hangokat, a Weddell-tengeri szülőhelyétől nyílt óceáni sírhelyéig. A projekt célja, hogy feltárják az ilyen típusú, természetesen képződő hangok alapvető szintjét, így azt össze lehet hasonlítani az emberi eredetűek mértékével. „Egyórás hallgatózás során megfigyeltük, hogy a széteső jéghegy által felszabadított hangenergia mértéke megfelel annak, amelyet néhány száz tartályhajó generálna ugyanezen időtartam alatt” – mondja Robert Dziak, a vizsgálat vezetője.
Hozzátette, a hangot nem a tengerfeneket karistoló jéghegy okozta, hanem a gyors szétesés, az, ahogyan a tömb elolvadt és széttöredezett. „A hangokat ‘jégrengéseknek’ neveztük el, mivel a folyamat és az azt követő hangok nagyon hasonlítanak a földrengések által generáltakhoz.”
Amikor először kezdték el követni a jéghegyet, az belefutott egy 124 méter mélyen lévő homokzátonyba, ennek következtében elfordult, és végigkaristolta a tengerfeneket. Ezt követően, a következő hat nap folyamán félig-meddig folytatólagos harmonikus remegéseket produkált. A tömb ezután belépett a Bransfield-szorosba, megfeneklett egy 256 méter mélyen lévő homokpadon, és ott forogni kezdett. A harmonikus remegések rövidebbé és hangsúlytalanabbá váltak.
Az igazi zajgenerálásra azonban addig nem került sor, míg a jéghegy el nem szabadult, és a Scotia-tenger melegebb vizeibe sodródott. A Nemzetközi Űrállomásról készített fotók látható olvadéktavakat tártak fel a jéghegy felszínén, ami azt jelezte, hogy a gyors szétesés szakaszába lépett. Két hónap alatt teljesen széttöredezett, és a kutatók már nem tudták tovább követni műholddal.
A víz alatti mikrofonok azonban rögzítették a szétesés akusztikai tulajdonságait: rövid időtartamú, széles sávú jeleket, melyek egyértelműen különböztek a harmonikus remegésektől és jóval hangosabbak is voltak. “Nem is gondolnánk, hogy egy sodródó jéghegy ilyen nagy mennyiségű hangenergiát generál anélkül, hogy ütközne valamivel vagy a tengerfeneket karistolná – mondja Dziak, aki közel két évtizede vizsgálja a tengeri hangokat. – Gondoljunk csak arra, mi történik, amikor meleg innivalót öntünk egy jéggel teli pohárba. A jég összetöredezik, és ennek hangja igen erőteljes lehet. Most vetítsük ki ezt egy óriási jéghegyre, és máris elképzelhetjük a hangenergia magnitúdóját.” Hozzátette, az Antarktisz közeli jégtöredezés generálta hangokat gyakran igen tisztán rögzítik az Egyenlítő közelébe kihelyezett hidrofonok.
A kutatók még csak most kezdik komolyabban tanulmányozni az emberi és a természetes eredetű hangok tengeri élővilágra gyakorolt hatását, így egyelőre nem biztosak lehetséges következményeikben. A legnagyobb veszélyben azok az állatfajok vannak, melyek hangokra alapozzák túlélésüket, többek között a táplálkozást, szaporodást és a tájékozódást.
„A jég feltöredezése és a jéghegyek olvadása természetes esemény, így az állatok egy idő után nyilvánvalóan adaptálódnak a zajhoz. Amennyiben viszont a légkör tovább melegszik, és a jég töredezésének mértéke is megnő, az jelentősen megnövelheti a sarki régiók zajszennyezettségét” – szűrték le.
Bár még nem tudják, milyen hatásai lehetnek ennek a folyamatnak, igyekeznek megállapítani, hogy a világ óceánjaiban mekkora a természetes zajszint, így jobban felmérhetik az emberi eredetű zaj mértékét is.