Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
Az EU vezetői már elismerték, hogy a 2010-es biodiverzitási célkitűzéseket nem képes teljesíteni Európa. A fajpusztulást tehát nem sikerült lassítani. Pedig olcsóbb annak megelőzése, mint a kihalt területek újbóli benépesítése.
540 millió évvel ezelőtt a földi élővilág 5 nagy fajpusztulási hullámon esett át. Mindegyik kihalás során a fajoknak legalább 75 százaléka(!) semmisült meg. Ezek a periódusok nem életöltőkben és generációkban mérhetőek, hanem évmilliókon át tartottak. Tudósok most arra próbálnak rájönni, vajon valóbab egy hatodik kihalási hullám küszöbén állunk-e. A Berkeley-ben lévő University of California kutatói új statisztikai módszerekkel és a közelmúltban feltárt fosszilis maradványok összevetésével tesztelték a jövőbeli lehetőséget, s arra a következtetésre jutottak: a biodiverzitás jelenlegi sérülése nagyságrendekkel nagyobb, mint amilyennek normális körülmények között lennie kellene, írja a piacesprofit.hu.
Mi több, a biológiai sokszínűség csökkenése folyamatosan gyorsul, már most 100-szor nagyobb tempóval történik, mint abban a földtörténeti korban, ami megelőzte az emberi faj jelenlétét. Az Európai Bizottság biodiverzitási jelentése odáig ment, hogy meglehetősen tág mezsgyét kijelölve -a természetes mértékhez képest- 100-szoros és 1000-szer gyorsaság közé tette a fajpusztulás ”tempóját”. Ha ez így marad, valóban bekövetkezik a hatodik kihalási hullám – de ezúttal nem évmilliók, hanem néhány évszázad leforgása alatt!
A kutatók hangsúlyozták, prognózisuk meglehetősen óvatos. A valós veszélyek még ennél is jócskán nagyobbak, mivel az ember okozta környezetszennyezés, erdőirtás, vadászat, túlhalászat mellé csak most zárkózik fel a globális felmelegedés, mint a negyedik fajirtó tényező és kezdi kifejteni hatását, – írta a New York Times. Mivel az éghajlatváltozás mértéke is erősödik és gyorsul, hatása hatványozottan érvényesülhet a jövőben.
Költözködnek
A felmelegedés miatt az állatok hűvösebb helyekre húzódnak át, ami annyit tesz, hogy vagy magasabb fekvésű területeken (értsd: hegységekben) keresnek lakóhelyet vagy a sarkkörök felé vándorolnak.
A trópusi éghajlaton már több száz kilométeres kényszerű elvándorlásoknak lehetettek szemtanúi a kutatók. A hegyi fajoknak talán a legnehezebb, mert sarokba vannak szorítva: a szomszédságukba újonnan érkező állatfajok konkurenciát jelentenek változatlan mennyiségű táplálékért. Vagyis felerősödik a fajfenntartási küzdelem. Ebben a helyzetben egyes fajok populációjának vészes megcsappanása, sőt kihalása gyakorlatilag elkerülhetetlen. A Yale University szakemberei szerint például 1000 vizsgált hegyi madárfaj közül 300 fajnak meg vannak számlálva a napjai – s ennek oka a klímaváltozásból eredő migráció. A madarak egyébként kiváló jelzői a biológiai sokszínűségnek, mivel populációjuk változását mindig pontosan figyelemmel kísérték az amatőr madárlesők (így gazdag múltbéli adathalmaz áll rendelkezésünkre összehasonlításképpen).
Állati tényező
Szokták mondani, hogy a jövőbeli folyamatoknak mindig beszámíthatatlan, illetve kiszámíthatatlan eleme az „emberi tényező”. A biodiverzitásban úgyszólván az ”állati tényező” ilyen: amikor 11 000 éve a jégkorszag végén az éghajlat melegedni kezdett, az túl sok volt az ír jávorszarvasnak (irish elk), és kihalt. A ”hagyományos” jávorszarvas (moose) viszont adaptálódott és életben maradt. Hasonlóképp a legkülönfélébb módon fognak reagálni az állatfajok. Hogy melyik hogyan, az csak hozzávetőleges pontossággal jósolható meg.
A klíma sarokba szorít: 6 kilométeres vándorlás
1700 növény- és állatfajta élőhelyének tanulmányozása után a Wesleyan University kutatói úgy látták, hogy földrajzi elhelyezkedésük évtizedenként 3,8 mérföldes (5,79 kilométeres) elmozdulást mutat a sarkkörök felé. Egyértelműen kimutatható továbbá, hogy az állat- és növényfajták fokozatosan ”menetelnek” a magasabb fekvésű, hegyes területekre. 2004-ben olyan tanulmány látott napvilágot, mely 1000 faj elemzése után azok 15-37 %-ának jósolt kihalást legkésőbb 2050-re.
A patagóniai pingvinek egészen Brazíliáig vándoroltak az elmúlt évtizedben, mert a meleg és hideg vízáramlások megbolydult dinamikája miatt eltévedtek. Kínában mindössze 70 vadtigris maradt az erdőkben, Indiában 1700 példány él szabadon. Létszámuk megfogyatkozásának oka a kínai babona, miszerint a kínai tigris gyógyítóerővel bír. Tenyésztésükre farmokat hoztak létre, amit úgy tálalnak a médiának, hogy az állatvédelmet szolgálja, ám valójában a piaci igények kielégítése az egyetlen cél. Egy tigris bundája 20 000 dollárt is megér, de csontjaiból is készítenek ”gyógyszert”, sőt kábítószert is! Néhány éve az ausztrál oposszumot kiáltották ki az ”első klímaáldozatnak” az állatfajok közül, mert tudósok úgy vélték, egy nagy hőhullám kellős közepén halt ki. ”Aranyos”, ”cuki” fajról lévén szó, melynek megfigyelésére turistáknak is szerveztek túrákat-, a média felkapta a témát.