Kína, India és Észak-Afrika egy innovatív előterjesztésről beszélt, mely kapcsán segítségért fordultak a fejlett országokhoz.
Elképzelésük szerint, ha 200 milliárd $ kapnának ezektől az országoktól évente, azt zöld technológiai fejlesztésekre fordítanák tovább építve ezzel fenntartható gazdaságuk fejlesztését.
Az előterjesztést bemutató államok számításai szerint az összeg a fejlett országok gazdasági teljesítményének 0,5%-át tenné ki, mellyel támogatnák a kevésbé tehetős gazdaságokat, hogy szél- illetve naperőműveket valamint más tiszta energiaforrásokat alkalmazzanak.
Több „zöld óriás” továbbá szükségesnek tartja, hogy 2020-ig az iparosodott országok 40%-kal csökkentsék az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, mely közel kétszerese több állam kitűzött célértékének. Úgy gondolják, hogy a cél megvalósítása segítséget nyújthat a fejlődő országoknak gazdaságuk modernizálásában, azonban a 40% realizálása még a legszigorúbb követelményrendszer mellett is kétséges.
Az indítványozók nemcsak pénzügyi segítséget, hanem technológiai hozzájárulást is szükségesnek tartanak. Segítséget a megfelelő technológiák kiválasztásához és telepítéséhez, hiszen szakértő támogatással gyorsabb fejlődés produkálható, és ez közelebb vinné az érintett országokat egy kibocsátás-csökkentésre vonatkozó célérték meghatározásához.
Utóbbi eredmény pedig a koppenhágai megegyezés kulcsa lehet. Amerika korábban azért nem írta alá a Kiotói Egyezményt, mivel az nem tartalmazott célértékeket olyan óriási kibocsátású országokra nézve, mint India és Kína.