Az atomerőművek sugárzásveszélyes hulladéka rendkívül környezetkárosító, ezért a gázhűtésű kísérleti gyorsreaktor erre a problémára nyújthat megoldást.
Olyan kérdésekre keresi a választ, hogy a jövőben honnan teremtjük majd elő a fűtőanyagot, és hogy azután mit csinálunk a kiégett fűtőelemekkel. A jelenleg alkalmazott gyakorlatban a kiégett fűtőelemeket geológiai tárolókba temetik a föld alá és rendkívül hosszú ideig kell őrizni, így a jövőben szükség lesz egy olyan megoldásra, ami hasznosítja a kiégett fűtőanyagot. Ezt a technológiát kísérletezik a negyedik generációs atomreaktor megalkotásában.
Az atomreaktorokban vízhűtésű rendszer működik, ezt tervezik kiváltani a gázhűtésű gyorsreaktorral, ami egy jóval hatékonyabb eljárást adhat a maghasadás szempontjából. A rendelkezésünkre álló uránkészlet 60-70 évig elegendő, ha a jelenlegi technológiát ugyanilyen felhasználási intenzitással alkalmazzuk. A negyedik generációs atomreaktor lehetővé tenné, hogy a rendelkezésre álló készlet megháromszorozza a felhasználás időtartamát, mert több energiát állítana elő ugyanannyi mennyiségű uránból. Emellett fontos kérdés a hulladékanyag koncepciójának megalkotása.
Az OzoneNetwork Egyenlítő c. műsorának pénteki vendége Horváth Ákos, a Magyar Tudományos Akadémia Energiatudományi Kutatóközpont Főigazgatója azt mondja, ezek az új generációs gyorsreaktorok az ismert elveken túl olyan hőmérsékleten működnének, amelyek messze meghaladják a mai faüzemelő atomreaktorokét. Ez a hűtő közeg alkalmas lenne arra, hogy a kémiai ipar számára hasznosítható, tehát ipari hőként funkcionáljon.