Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Miért érdekes, hogy karácsonyi szokásaink a kis jégkorszakból erednek? Mert valószínűleg ezért várjuk el a havat az ünnepre, pedig az évszázad végére sokkal inkább az eső hull majd Magyarországon télen, és kevésbé a hó.
Kapjunk sok ajándékot, és lehessen szánkózni – szinte biztosan így válaszol egy mai óvodás vagy kisiskolás arra a kérdésre, hogy milyen karácsonyt szeretne. Annak idején mi is erről álmodoztunk, meg valószínűleg a szüleink és a nagyszüleink is. Nem meglepő, hogy Közép-Európában fehér karácsonyt várunk. Az ünnepi szokásrend kialakulása ugyanis egybeesik az úgynevezett kis jégkorszakkal, amikor jóval hidegebbek voltak a telek, és a csapadék nagyobb része hó formájában érkezett november végétől március végéig.
Európa klímája lassan melegedett és csapadékosabbá vált Krisztus születésétől számítva az 1200-as évekig. Az előző ezredfordulón nagyjából olyan melegek voltak az évek, mint a 20. század legvégén, sőt a 11-12. században átlagosan 0,2 Celsius-fokkal volt melegebb, mint az 1950 és 1980 között mért átlag. Ez hívják a történeti klímatudomány szakértői kora középkori klímaoptimumnak.
A 20. század végét leszámítva ezt volt az utóbbi kétezer év legmelegebb időszaka. Jégbe zárt levegő vegyelemzésével, régészeti és levéltári kutatásokkal igazolható, hogy Észak-Európában a 8. század végétől a 12. század végéig a levegő és a tengervíz 3-4 fokkal melegebb volt a mainál. Az Európában nagyon kellemes klíma tette lehetővé a viking kirajzást, Izland és Grönland benépesítését. Norvég farmerek a 64. szélességi körön termesztettek búzát Trondheim közelében, Nyugat-Angliában szőlőt műveltek 200 méteres tengerszint feletti magasságban.
Jött a hideg és az éhínség
Újabb háromszáz év alatt viszont jelentősen hidegebbre fordult az éghajlat Európában. Radiokarbon vizsgálatokkal állapították meg, hogy 1275 és 1300 között több fa pusztult ki a jegesedés miatt, mint korábban, és az 1300-as évek elejétől Észak-Európában már nem lehetett arra számítani, hogy meleg lesz a nyár. A nagyon csapadékos 1315-ös év rossz termést hozott, és 1317 nyaráig nem is billentek vissza a hozamok. Az éhínség egész Európát sújtotta, beleértve keleten Oroszországot és délen az olasz vidékeket.
A lehűlés első mélypontját 1650-ben érte el. A 17. századra nagyot változott Európa időjárása: sokkal több hó hullt, mint korábban, és jóval több hónapig borította a tájat, mint manapság. Az angliai, hollandiai folyók és csatornák olyan mélyen befagytak, hogy ünnepségeket, vásárokat lehetett tartani a jégen. 1622-ben befagyott az Aranyszarv-öböl és a Boszporusz déli része. A lehűlés a mediterrán klímájú térséget is érintette, például Lisszabonban gyakoriak voltak a hóviharok. A hideg periódus a 19. század második feléig tartott. Az okok között egyaránt ott van a kevesebb napsugárzás (ez az úgynevezett Maunder-minimum), a vulkáni hamu, a Föld forgástengelyének változása, de az is, hogy az emberiség létszámának csökkenése (például az 1348-ban kezdődött pestisjárvány) miatt több területet foglaltak vissza az üvegházhatású szén-dioxidot hasznosító erdők.
Céhes szokás
A karácsonyfaállítás szokása ebből a korból, a kis jégkorszakból ered. Írásban először 1441-42-ben említik meg a források, hogy Rigában és Revalban (a mai Tallinnban) feldíszített fát állított a feketefejűek társulata, a Livónia területén élő nem házas kereskedők, bolttulajdonosok szövetsége (Livóniának hívták Lett- és Észtország vidékét). Egy brémai céhes krónika 1570-ben említ egy almával, dióval, pereccel, datolyával és papírvirágokkal díszített fát, amelyet a céh székházában állítottak fel a céhtagok gyermekeinek javára.
A protestáns reformáció nyomán a karácsonyfa-állítás a gazdag német protestáns családok szokásává vált, majd a 18-19. században alakult ki a mai formájában ismert szokás. Még bőven a kis jégkorszakban járunk, amikor a 19. század elején az európai királyi udvarokban is kezdett divatba jönni a karácsonyfa, és népszerűségéhez jelentősen hozzájárult, hogy a francia-porosz háború idején minden hadikórházban feldíszített fa volt 1870. december 23-án. A jellegzetesen közép-európai szokás így terjedt el szerte a keresztény világban.
A teljes cikk itt olvasható.