A Plastic Bank projekt egyszerre tisztítaná meg a természetet a műanyagoktól, csökkentené a szegénységet és népszerűsítené a 3D nyomtatást.
A világ szinte minden táján ismerik és használják a műanyagot, bár az egykor üdvözítő csodaszer egyre több problémát jelent a természetnek. 1838-ban Victor Regnault laboratóriumában PVC-t (polivinilklorid) állított elő, azonban az anyag ipari termelése csak száz évvel később indult meg. A műanyagok kutatásának aranykora az 1920-as évekre tehető, hiszen az első világháború idején jelent meg a mesterséges anyagok tömeggyártásának igénye. Dr.Hermann Staudinger német kémikus 1922-ben felfedezi, hogy a szerves anyagok vázát nagyon hosszú molekulaláncok képezik, ő javasolta először a „makromolekula” megnevezést. Eredményeit csak 13 évvel később ismerték el, igaz, 1953-ban Nobel-díjat kapott.
Az óceánokban ma már műanyagszigetek alakulnak ki, az újrafelhasználás helyett egyszerűen a természetben végzi a sok szemét. Persze még nem az ember, az élővilág látja igazán kárát a szennyezésnek: tengeri emlősök, madarak és halak ezerszámra pusztultak el – és pusztulnak el ma is. A legújabb ötlettel a Plastic Blank állt elő, ráadásul két legyet ütnének egy csapásra: Amellett, hogy megtisztítanák az óceánokat, csökkentenék a szegénységet és népszerűsítenék a 3D nyomtatást.
„A műanyag bankok (és hasznosító központok) ötlete főleg azokban az országokban működne jól, ahol egyaránt keletkezik rengeteg hulladék és sokan élnek szegénységben. Az emberek, mint valutát használhatnák a műanyagot, amiért cserébe szerszámokat, háztartási cikkeket, különböző alkatrészeket vásárolhatnának.”- nyilatkozta a projekt egyik vezetője.
A fő küldetésük mindenekelőtt az, hogy eltűntessék az összes eldobált műanyagot a földekről, erdőkből, folyókból és tengerekből. Ha minden a tervek szerint halad, a szegénységnek jó kiút lehet, hiszen az összegyűjtött műanyagért olyan dolgokat kapnak, amikkel javíthatnak az életkörülményeiken
A teljes cikk itt olvasható.