Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
A globális felmelegedésről szóló beszámolók a jelenség negatív hatásaira koncentrálnak, holott ennek az éremnek is két oldala van.
Az ENSZ klímaügyi kormányközi bizottságának (Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC) legutóbbi jelentéséről a média szinte kizárólag a globális felmelegedés negatív hatásait kiemelve számolt be: arról, hogy miként csökkennek a vetéshozamok, erősödik a hőség, és hogy miként önti el majd a víz a különböző közösségeket. Ezek a beszámolók bizonyos mértékig – és a szónak egy bizonyos értelmében – helyesek is. Mégis helyénvaló talán, ha rámutatunk: a globális felmelegedés történetének csupán egyik részét ismertetik.
Igen: a globális felmelegedés valóságos, részben az ember idézte elő és hosszú távú problémát jelent, amelyre megoldást kell találni. De ha egyoldalúan, apokaliptikus eszközökkel írják le, azzal nem segítik azt, hogy okos megoldásokat találjunk. A korábbi IPCC-jelentésben például arról olvashattunk, hogy a tengerszint emelkedése – ami valóságos folyamat – „a part menti területeken bizonyos országoknak, így Egyiptomnak, Lengyelországnak és Vietnamnak potenciálisan több tíz milliárd dolláros károkat okoz”. Miközben azonban érzékletesen bemutatják, mi az, ami lehetséges, egy dolgot elfelejtenek megemlíteni: hogy soha nem következik be.
Hogy miért nem? A jelentés figyelmen kívül hagyja az alkalmazkodást. Az Egyiptomra vonatkozó 35 milliárd dolláros tétel például abból ered, hogy ennyibe kerülne, ha a tenger száz év alatt elöntené az ország második legnagyobb városa, Alexandria 30 százalékát – anélkül, hogy a kormány közbeavatkozna. Ez nem kifejezetten reális forgatókönyv.
Lengyelország 28–46 milliárdos tétele is abból ered, hogy kiszámították: mekkora károkat okoz, ha a tenger szintje szélsőségesen nagy mértékben, 100 centiméterrel megemelkedik, és városokat, valamint mezőgazdasági termőterületeket önt el. A lengyel szakértők elemzése szerint ugyanakkor a teljes védelem – még egy ilyen mértékű vízszintemelkedés esetén is – sokkal kevesebbe, 6,1 milliárd dollárba kerülne, ha pedig a tengerszint csupán 30 centiméterrel lenne magasabb, akkor ugyanez a tétel 2,3 milliárd dollár lenne. Vajon Lengyelország nem költene el 2–6 milliárd dollárt annak érdekében, hogy elkerüljön 28–46 milliárd dollárnyi kárt? De, természetesen elköltene. Alkalmazkodna, ahogy az emberiség mindig is tette történelme folyamán. Jegyezzük meg: nem arról van szó, hogy a tengerszint emelkedése nem probléma, hanem arról, hogy nem 48, hanem „csupán” 2–6 milliárd dolláros probléma.
Más eseményeket ennél is jobban eltúloznak. Több hőhullámra kell számítanunk: ez kétségbevonhatatlan, mivel a hőmérséklet emelkedik. De ez megint csupán az érem egyik oldala. Ahogy az átlaghőmérséklet emelkedik, a hideghullámok száma is csökken, és így kevesebben fognak megfagyni. Mivel bolygónk nagy részén a fagy több emberéletet követel, mint a forróság, a hőmérséklet miatt bekövetkező halálesetek száma valószínűleg csökkenni fog. Ezt támasztja alá William Keatinge, a University of London professzorának egy tanulmánya is. E szerint az Egyesült Királyságban a hőséggel – a globális felmelegedéssel – összefüggésbe hozható halálesetek száma évente 2000-rel nőni fog, míg a fagyhaláloké 20 ezerrel csökken. Egy globális elemzés szerint ez nem korlátozódik az Egyesült Királyságra: 2050-re évente 400 ezerrel nő a hőség miatti halálesetek száma, a hideg miatt viszont közel 1,8 millióval kevesebben fognak meghalni. A hőmérséklet emelkedése tehát évente 1,4 millió ember életét menti meg, és ez a trend legalább 2200-ig kitarthat.
A teljes cikk itt olvasható.