Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
A kukoricaszárból készült üzemanyag egy új tanulmány eredményei alapján mégsem olyan környezetbarát, mint azt sokan remélték. Az Egyesült Államok szövetségi kormányának megbízásából kezdeményezett vizsgálat tanúsága szerint a kukorica hulladékából történő üzemanyaggyártás rövid távon több üvegházhatású gázt szabadít fel, mint a benzin használata.
A cellulóz alapú bioetanol az utóbbi években a kukoricából (vagyis keményítőből) készült etanol biztató alternatívájaként bukkant fel, mivel kizárólag a növény fogyasztásra nem alkalmas részeiből állítják elő, így az élelmiszertermelésre nincs befolyással. A most megjelent tanulmány szerint a probléma nem is magával az üzemanyaggal van, hanem azzal, hogy ennek előállítása érdekében eltávolítják a letermett kukoricaszárakat a földekről. Ennek következtében a talaj közvetlen érintkezésbe kerül a levegővel, ami növeli a széndioxid-kibocsátás mértékét.
A letermett kukoricát a hagyományos művelés során a földeken hagyják, mivel ezzel megelőzhető a talaj eróziója, illetve a lebomló növényi hulladék segít helyreállítani a termőréteg tápanyagtartalmát. Ha viszont a szárakat és leveleket eltávolítják a területről, megnő az erózió és intenzívebben kezd levegőzni a talaj, így több szén-dioxid szabadul fel belőle.
A kutatók számításai szerint, bár a benzin cellulóz alapú etanolra cserélésével mérséklődik ugyan az széndioxid kibocsátása, a termőterületek talajából ennek nyomán felszabaduló gáz olyan nagy mennyiségű, hogy összességében nemhogy csökkenne, de növekszik az üvegházhatású gázok kibocsátásának mértéke. Hosszabb távon persze ez csökkenni fog, mivel a talaj intenzív szellőzésével idővel egyre kevesebb lesz az abból elszökni képes szén-dioxid, azt viszont nem tudni, hogy a termőföld levegőztetése, fokozott eróziója és a lebomló növényrétegek eltávolítása nem lesz-e negatív hatással a termés minőségére és mennyiségére.
A bioüzemanyag-ipar képviselői szerint a tanulmány eredményei erősen túlzóak, mivel azzal számolnak, hogy a gazdák a teljes szár- és levélmennyiséget eltávolítják a földekről, ami pedig sosem történik meg. A vizsgálat ráadásul nem veszi figyelembe a bioüzemanyag teljes „életciklusát”, amely összességében jóval kedvezőbb széndioxid-mérleggel zárul, mint azt a kutatók sejtetni engedik. David Tilman, a Minnesotai Egyetem bioüzemanyagokkal foglalkozó szakértője ugyanakkor azt nyilatkozta, hogy a most publikált írás az eddigi legmagasabb színvonalú munka, amely ezzel a specifikus problémával foglalkozik, és eredményei nagyon is elgondolkodtatóak.
forrás: ipon.hu