Szinte állandó kérdés az iparági szereplők és a befektetni vágyó szervezetek vállalatok részéről, hogy milyen elvek mentén lehet és érdemes pénzt kihelyezni a megújuló energiaforrásokba egy változó szabályozói környezetben, zuhanó árak és folyamatos technikai, technológiai fejlődés mellett.
Erről tartottak a minap online vitanapot a The Guardian weboldalán. A virtuális térben rendezett panelbeszélgetésen a résztvevőknek 10 olyan körülményt sikerült összeszedniük, amelyeket érdemes fejben tartani, ha ilyen jellegű befektetésen törjük a fejünket. Sőt, ezeknek az észben tartásával akár magánszemélyek és helyi közösségek is profilhátnak a megújuló energiaforrások terjedéséből
Következzen tehát a 7 panelrésztvevő által említett 10 dolog, amit minden megújuló-energetikába fektetőnek tudnia kell, hogy a megfelelő döntést hozhassa.
1. A nap- és szélenergia olcsóbb, mint azt gondolnánk!
Az általános befektetői véleményektől eltérően a megújuló energiaforrások kiaknázása olcsó. Számtalan olyan helyszín és régió van, ahol a nap- és szélenergetikai fejlesztéseknek ma már gazdasági racionalitása van, a beruházói környezet megfelelő. Elég csak arra gondolni, hogy a világban egyre többen fektetnek háztartási méretű fotovoltaikus rendszerekbe különböző ösztönző mechanizmusok nélkül is, pusztán azért, mert a történet gazdasági oldala megtérül – jelenleg negyedébe kerülnek a napelemek annak, amennyiért 2008-ban be lehetett őket szerezni.
De nem csak a lakossági szegmensben hódít ez a két energiaforrás – Indiában és Chilében egész gyárakat látnak el szél- és napelem parkok.
A Bloomberg becslése szerint 2020-ra a mai 150 gigawattnyi beépített fotovoltaikus kapacitás 600 gigawattra növekszik majd, az érték 2030-ra pedig akár az 1900 gigawattot is elérheti, amivel már a globális villamosenergia-mixben elérheti a napenergia részaránya az 5-7 százalékot.
2. A szabályozói környezet bizonytalansága a legnagyobb akadály a befektetések előtt
Abban minden résztvevő egyetértett, hogy a kormányok általánosságban nem nőnek fel a feladathoz, hogy a megújuló-energetikai fejlesztések élére álljanak. Ráadásul a szakmai kérdések is egyre inkább átpolitizálódnak, és a sokszor rövidtávú politikai szemléletmód aláássa a megújuló energiaforrások területén potenciálisan megejthető, hosszú távú befektetéseket.
A panel egyik résztvevője szerint a politikusok sok esetben rossz tanácsokat kapnak, különböző lobbicsoportok befolyása alatt állnak. Ezek – a jellemzően megújuló ellenes – hangok ráadásul általában jobban eljutnak a politikai döntéshozók füléhez, mint a megújuló energiaforrások kiaknázását támogató választóké.
3. A szabályozó hatóságok hozzáállása egyre jobb, de még mindig ”élesek a fogaik”
A panelbeszélgetés résztvevői alapvetően pozitívan nyilatkoztak a szabályozó hatóságok hozzáállásáról. A különböző hatóságok egyre nyitottabbak a megújuló energiaforrások irányába, de még mindig kritikával fogadják a megújuló-energetikai fejlesztéseket, általánosságban jobban ellenőrzik az ilyen beruházásokat, mint teszik azt a hagyományos fosszilis energiaforrásokat hasznosítók kapcsán.
4. Németország, Dánia és Dél-Afrika követendő példát nyújtanak a megújuló energiaforrások kapcsán
Németország és Dánia hatalmas lépést tettek előre a megújuló energiaforrások hasznosítása terén – a szakértők szerint részben amiatt, mert hatalmas a beruházások tulajdonosi bázisa. Németországban például több mint 800 vállalkozás foglalkozik megújuló energiaforrások hasznosításával, megújulós erőművek építésével és üzemeltetésével. Emellett kiemelték azt is, hogy ezekben az államokban – minden hátulütője ellenére – a kormányzat jelentős támogatásokat nyújt a beruházásokhoz, az erőművek üzemeltetéséhez.
Dánia példáját azért gondolják követendőnek, mert ott a helyi közösségeknek is lehetőségük van megújuló-energetikai fejlesztéseket indítani, és élvezni azok minden előnyét, ami hihetetlen társadalmi (és politikai) támogatottságot jelent a fejlesztéseknek.
A dél-afrikai kormány esetében viszont a tendereztetési eljárások bevezetése hozta meg azt a versenyt a fejlesztők között, ami még a megtérülést is biztosítja, de a költségvetést sem terheli meg túlságosan. Ahogy a szakértők összefoglalták, a dél-afrikai modell lényege voltaképpen egyetlen kérdésben csúcsosodik ki: „Ki akar számunkra a lehető legolcsóbban nap- vagy szélenergiát eladni?”. Ez a modell annyira népszerű, hogy az Európai Unió is egy ilyen tendereztetési eljárás irányba próbálja tolni a támogatási rendszerek működtetését. Ráadásul a tapasztalatok szerint a helyi foglalkoztatásra is jó hatással van ez a megközelítés.
5. A vállalkozásoké a vezető szerep
A résztvevők szerint az iparág fellendítésében jellemzően a vállalkozások és a lakosság állnak az élen, remélve, hogy a szabályozók és a politika követi úttörő munkájukat. Ez a vezető szerep elsősorban az energiaárak volatilitásának köszönhető, hiszen a kiszámíthatatlanság egyre több vállalkozást és magánszemélyt ösztönöz arra, hogy stratégiai módon, a kiszámíthatóságot szem elé helyezve közelítsen energiaigényeinek biztosításához. Sokan a saját, megújuló alapú villamosenergia-ellátásban látják ezt a kiszámíthatóságot.
6. Szükség van a projektek sokszínűségére
A panelbeszélgetés résztvevői szerint minél több működési, finanszírozási és beruházási modell alakul ki, annál könnyebb lesz megtalálni azokat a lehetőségeket, amelyek mentén az egyes régiók, országok vagy éppen vállalatok megtalálhatják a számukra megfelelő megoldásokat, legyen szó akár kicsi, akár nagyméretű projektek megvalósításáról.
Szerintük a fejlesztőcégek mellett, ezekből a modellekből a helyi közösségek és az alapvetően csak befektetői szemlélettel a megújuló energiaforrásokhoz közelítő vállalatok is profitálhatnak, hiszen megkönnyítheti ezek egymása találását: a közösség a lelkesedést és a szaktudást, a befektetők pedig a pénzt adják a fejlesztésekhez.
A teljes cikk itt olvasható.