A Földet a Napból érkező káros sugárzástól védő ózonpajzs végre elkezdett erősödni – jelentették be tudósok az ENSZ konferenciáján.
Az ózonpajzs létfontosságú védelmet nyújt az élővilág számára, és a hetvenes években kezdett el ritkulni, a főleg hűtőkben és dezodorokban használt gázok, az úgynevezett CFC-k (kloro-fluoro-karbon) hatására. Ezek a gázok a légkör magasabb részeibe eljutva elpusztították az ózonmolekulákat, hamarosan a Föld két sarka fölött szabályos ózonlyukak alakultak ki.
1974-ben két kémikus, Mario Molina. és F. Sherwood Rowland figyelmeztetett az ózonpajzs gyengülésének katasztrofális hatásaira (később meg is kapták a kémiai Nobel-díjat ezért), hosszú egyeztetés után 1987-ben állapodtak meg a Föld országai az ózongyilkos vegyületek betiltásáról. A légkörbe már bejutott anyagok azonban azóta is folytatták romboló hatásukat, és az utánpótlás megszűnése után több mint 25 évvel sikerült először növekedést mérni a magaslégköri ózonkoncentrációban. 2000 és 2013 között az adatok szerint 4 százalékkal emelkedett az ózontartalom a kritikus zónákban, 50 km magasságban.
Az ózonlyukat annak idején felfedező tudós, a most 71 éves Mario Molina mostani beszédében hatalmas győzelemnek nevezte a jelenséget a diplomácia és a tudomány számára, és kitért arra, hogy a CFC-tiltás nélkül ma legalább 2 millióval több bőrrákos lenne a világon. A konferencián az is elhangzott, hogy az ózonpajzs teljes gyógyulása még évtizedeket fog igénybe venni, és az sem túl jó hír, hogy a CFC-k helyettesítésére bevezetett új anyagok az üvegházhatást, és azzal a globális felmelegedést erősítik.
forrás: index.hu