Két közgazdász felmászott a tetőre, a rezsiharc hazavágta őket

Hogyan kell felépíteni egy céget a nulláról rakétagyorsasággal? És hogyan akaszt meg egy ilyen vállalkozást egy politikai fegyver? Így nem termelünk áramot ingyen: a rezsiharc egyik vesztese az amúgy sem fejlett magyar napelemes piac lett. Az Állam–Megújuló erőforrások-meccs 2–0-ra áll, egy cégen keresztül be is mutatjuk, miért.

Nagy Norbertnek fiatal kora óta határozott elképzelése volt, hogy ha egyszer saját vállalkozása lesz, akkor annak a Manitu nevet adja. Első, webes fejlesztésekkel foglalkozó cégét így is hívták. Később egy olyan társaság értékesítője lett, amely napelemgyárak számára készített berendezéseket, vagyis gyártástechnológiával kereskedett. Amikor azonban ez a cég a gazdasági válságban lejtmenetbe került, barátjával, Szolnoki Ádámmal komolyan beszélgetni kezdtek egy Magyarországon napelemeket telepítő közös cég indításáról. „Érdekelt a terület, és én voltam az, aki a közös bulikon mindig a legtovább hallgattam Norbert meséjét. Mindenki hazament már, amikor mi még mindig a napelemekről beszélgettünk” – mondja a hvg.hu-nak Szolnoki Ádám tulajdonos-ügyvezető. Így indult el a Manitu Solar.

Akkoriban vált egyszerűvé a kisebb, jellemzően családi házakat kiszolgáló napelemes rendszerek engedélyezése, korábban ugyanis alaposan visszafogták a piac fejlődését a bürokratikus procedúrák. Közel egy éves előkészítő munka után, 2010-ben indult el a Manitu Solar, az első időkben a két tulajdonos saját maga mászott fel a megrendelők házának tetejére, hogy rögzítse és bekösse a paneleket. „Előtte elmentünk kiállításokra, gyártókhoz, elvégeztük a tanfolyamaikat, feltettük nekik az akkor még nagyon laikus kérdéseinket, faltuk a nemzetközi szaksajtót, fokozatosan kitanultuk a mesterséget. A rokoni, baráti körből csatlakoztak hozzánk villanyszerelő és tetőfedő szakemberek, és nekiálltunk a telepítésnek. Mára ebből annyi maradt, hogy a műszaki megoldásokat és a kivitelezési munkautasításokat még most is mi hagyjuk jóvá” – idézi fel a kezdeteket Szolnoki Ádám.

Három év alatt félmilliárdos cég lett belőle

Azokban az években még lehetett pályázni állami támogatásra, amely sokat segített, mert nélküle – az akkori napelemes árak mellett – gyakorlatilag soha meg nem térülő beruházás volt a házi áramtermelés. Így viszont már megvalósíthatta az, aki szerelmes volt a témába, a Manitu első vevői is tipikusan az ilyen megszállottak közül kerültek ki. A cég az első évben csak 8-10 rendszert adott el, de ahogy egyre jobban ráfeküdt a marketingre, jönni kezdtek a vásárlói. A 2010-es 27 millió forintos árbevétel után 2011-et már 195 millió, 2012-őt pedig 522 millió forint bevétellel zárták. Tavaly azonban megtorpant a növekedés, a bevétel gyakorlatilag befagyott a félmilliárd forintos határon, a nyereségesség pedig szintén csökkent.

A profitabilitás romlása amiatt következett be, hogy a gyártói kapcsolatokra alapozva elkezdtek nagykereskedelemmel is foglalkozni, amelyen kisebb a haszon, viszont ennek az üzletágnak nagyobb lett a súlya a cégen belül. Másként mondva: a lakossági megrendelések visszaesését a napelemek viszonteladása ellensúlyozta ugyan, de ezen sokkal kevesebbet lehet keresni. A Manitu évente körülbelül 50-70 kisebb háztartási napelemes rendszert telepít, az átlagos árak ma bruttó 1,5-3,5 millió forint között mozognak.

A piacot alapvetően befolyásolja, hogy mikor mekkora állami támogatás és milyen formában érhető el. A kisebb közüzemi és céges pályázók számára legutóbb 2013 februárjában három napig volt nyitva egy támogatási konstrukció, az ezen nyertes projektek pedig szép lassan kifutottak, elfogytak. Ráadásul a lakossági vevők számára már három éve nincs támogatás, de napelemes szempontból még az sem volt jelentős. Ennek következtében a tavaly kiépült, összesen mintegy 20 megawattnyi teljesítményű kiserőműveknek becslések szerint legfeljebb 10-15 százaléka a lakossági telepítés. A döntő részt az önkormányzatok, óvodák, iskolák, közintézmények és kisebb részt a céges telephelyüket fejlesztők képviselik.

Hagyjon békén mindenkit az állam

A Manitu két tulajdonosa úgy gondolja, hogy normális logika szerint működő, fejlődőképes piacon egyáltalán nincs szükség támogatási rendszerre, mert az csak torzítja a viszonyokat. Amióta a lakosság nem pályázhat állami segítségre, a közgazdasági logika szerint működik a piacnak ez a része, és legalább kiszámítható. Ezzel szemben a „nagyobb kiserőművek” építése szinte kizárólag a pályázati rendszer függvénye, annak feltételeihez kötött, ami nem készteti feltétlenül racionális gondolkodásra a vevőket. Ha van rá uniós forrás, megpályázzák, ha nincs, akkor nem. A szakma erőforrásainak jelentős része arra megy el, hogy pályázati tanácsadónak képezze át magát, és főleg arra, hogy azt a kapcsolati hálót építse, illetve működtesse, amelyen keresztül a projekteket jó eséllyel elviheti.

A lakossági piac viszont állami beavatkozás nélkül is működik, mert a napelemek ára az utóbbi években jelentősen csökkent, és a háztartások egyre nagyobb arányban fektetik a pénzüket a megoldásba. Szépen fejlődne is magától a piac, ha nem szólt volna közbe a 2013-ban felpörgetett, a 2014-es választásokra kitalált csodafegyver, a rezsicsökkentés. Az alacsonyra vitt áramdíj, amelyet a cég szerint csak részben indokoltak az árampiaci mozgások, alaposan kitolta a napelemes rendszerek megtérülésének idejét, amelynek hatására sokan léphettek vissza a vásárlás gondolatától.

A teljes cikk itt olvasható.

Ajánlott tartalom

Magasfeszültségű távvezeték épül Románia és Moldova között

Újabb magasfeszültségű távvezeték épül Románia és Moldova Köztársaság között, most amerikai finanszírozással.

Nincs hozzászólás

  1. ha legalább az áfát visszaadnák én is telepittetnék a házamra egy 3kv os rendszert