Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Az állattartás – különösen a sok szervestrágya-képződés miatt – klímavédelmi szempontból az egyik legjelentősebb rizikófaktornak tekinthető (az üvegházhatású gázok, metán, ammónium kibocsátására visszavezethetően).
Az EU-ban évente mintegy 1578 milliárd szervestrágya keletkezik, mely óriási mennyiség a biogáz-termelés egyik igen fontos alapanyagának számít. A biogáz előállításához a biomassza erjesztése során két értékes termék keletkezik: maga a biogáz és a jó minőségű, talajerő-utánpótlásra kiválóan alkalmas biotrágya (kevésbé ismert nevükön: biohumusz, biogáztrágya, biozagy). Ez utóbbi, tehát a kierjedt fermentlé tápanyagként a talajba kerülve a talajt az istállótrágyánál is jobban tudja szerves-anyagokban gazdagítani. A nedves fermentáció során a 12%-nál kisebb szárazanyag-tartalmú szubsztrátumban történik a biogáz termelődése. Az anaerob fermentáció során a „kiindulási anyag” (=szervestárgya) tápanyagtartalma nem csökken, higiéniai, szaghatási paraméterei javulnak, így feltétlenül indokolt a komplex tápanyagnak minősülő értékes anyag trágyázásra való felhasználása. Az enyhén lúgos kémhatású fermentlé makro- és mikroelemeket, nyomelemeket, szerves vegyületeket, tehát a talajélet, a talaj szerves anyag tartalmának gazdagítására, javítására igen értékes anyagokat tartalmaz. Különösen gazdag a nitrogén-tartalma (a növények a fermentlé N-tartalmának akár 60-80 %-át is tudják hasznosítani), ezzel lényegében gazdag N-tartalmának köszönhetően az ásványi trágyával egyenértékűnek tekinthető. Ezért főleg a gyors N-felvételű gabonafélék trágyázására ajánlják.
A fermentlé – a műtrágyákkal összevetve – a talajt szerves anyagokkal is gazdagítja, így a vele való trágyázás nemcsak a terméshozamokat fokozza, de a talajok kémiai, mikrobiológiai tulajdonságait is javítja. A gyakorlatban a kierjedt fermentlevet a folyamatos üzemeltetésű reaktorokból naponta viszik el és a felhasználásig lagúnákban vagy zárt tárolókban tárolókban tartják. A kierjedt fermentléből az ammónia egy része elillanhat, ami gyors talajba dolgozással, főleg pedig a talajba történő közvetlen befecskendezéssel csökkenthető. Az előbbinél csőkonzolos módszerrel történik a fermentlének a talajfelszínre való kijuttatása, melyet viszont külön munkaműveletben kell a talajba dolgozni. Az utóbbi módszernél (sekély injektálás) a fermentlé azonnal a talajba kerül, ez a módszer viszont igen időigényes. Bármelyik módszer is kerül alkalmazásra, fontos, hogy a fermentlevet közvetlenül a vetés vagy palántázás előtt kell kijuttatni (a talajba kerülő oldott tápanyagok növények általi jobb hasznosítása érdekében). Magát a műveletet esős, nedves és szélmentes időben érdemes végezni (a N-tartalom csökkenésének megakadályozására). A talajba történő gyors bedolgozás pedig a környezetvédelmileg olyan súlyos légszennyezési károkat okozó ammónia elpárolgását veti vissza. Ezzel pedig közvetve a mezőgazdaság a maga szerény eszközeivel a klímavédelemhez is hozzájárulhat.
forrás: agroinform.com
