Miközben Brüsszelben főképp a közös energiabeszerzésben és határok nélküli, összeurópai vezetékes energiahálózatokban látják az EU megfizethető és biztonságos energiaellátását, addig több tagországban régóta terjed a helyi, decentralizált energiatermelés. A nagy hálózatok összekapcsolása, határkeresztező kapacitások kiépítése rengeteg kiegészítő beruházást igényel. Jellemző, hogy 2020-ra csak az európai hálózatok 10 százalékának összekapcsolása a reális cél. A helyi energiatermelés ezzel szemben jóval kisebb lépésekben, lépcsőzetesen alakítható ki. Az ország eladósodása vagy külföldi óriáscégek térnyerése helyett a helyi kisbefektetők, illetve a strukturális alapok segítségével építhető ki. Nem mellesleg import helyett tisztább, megújuló energián és helyi munkaerőn alapul. A megtermelt energia értéke is helyben marad, növelve a vásárlóerőt.
2015. május 5-én tartottak nemzetközi konferenciát a közösségi energiarendszerekről, amelyen több vidéki önkormányzat képviselője is részt vett. Sok jó ötlet, tapasztalat hangzott el nagyvárosok és kistelepülések gyakorlatából. Jó lenne, ha a média a pálinkafesztiválokba és gulyásfőző versenyekbe belefáradt tv-nézőknek, rádióhallgatóknak gyakrabban tudósítana ezekről a kezdeményezésekről – a buktatókról és az eredményekről egyaránt. Ahogy Kohlheb Norbert, a Szent István Egyetemoktatója megjegyezte, Nyugat-Európa lakóit – igaz, súlyos áldozatok árán – a hetvenes évek olajválsága megtanította az energia hatékonyabb használatára. Hazánkban ezzel szemben az előző rendszerben az olcsó szovjet energiaimport, mostanában a rezsicsökkentés ellene ment az energiahatékony, korszerű technológiák széleskörű alkalmazásának.
A teljes cikk itt olvasható.