Hollandiában továbbra is nagy lángon ég a napelem-telepítési láz: a legfrissebb adatokból kiderült, hogy miután „mindenki a tetőre mászott”, mostantól az ipari termelést célzó projektek is egyre-másra döntik a nemzeti csúcsokat.
A Cleantechnika számolt be róla, hogy Hollandiában már nem csak a tulipán virágzik, hanem a napenergia-piac is, sőt, utóbbival kapcsolatban az is kimutatható, hogy 2014 azonos időszakához képest az országban uszkve 100 százalékkal ugrott meg a napelemek kereskedelmi forgalma.
Hogy milyen mélyről indultak el a hollandok, jól mutatja, hogy az ország legnagyobb fotovoltaikus erőműveinek listavezetője 2002 óta a “de Floriade” hatalmas épülete, melynek tetejére mindössze 2,3 MW napenergia-kapacitást installáltak. Ez talán már Magyarországon sem tekinthető eget rengetően nagy számnak – noha megépített rendszerből ennek alig a negyedére voltunk eddig képesek. Mégis, Hollandiában csak most sikerült felülírni. Zwolle városában a minap üzembe állítottak egy 2,5 MW-os egységet.
A holland napenergia-termelés eddigi, nagytermelői oldali negligálását persze lehet azzal is magyarázni, hogy a kis, de sűrűn lakott országban a termőföld ehhez eddig túl értékesnek találtatott, ugyanakkor az is igaz, hogy a temérdek háztetőt mint kihasználható telepítési potenciált Hollandiában (is) csak most kezdik igazán felismerni.
Mindezt azután, hogy a bíróságon jogerősen elmarasztalták a holland kormányt amiatt, hogy nem vállal elég komoly szerepet a zöldenergiás projektekben. A hágai per, melyről a hvg.hu is beszámolt, arról szólt, hogy civilek perelték be az államot, és kényszerítették ki, hogy az eredetileg 2020-ra vállalt 15-17 százalékos károsanyagkibocsátás-csökkentési szintet emeljék fel legalább 25-re.
A döntést követően a kormány nem fellebbezett, és nem feszült bele a helyzetbe, hanem villámgyorsan átalakította a támogatási rendszert. Mint azt ezzel kapcsolatban korábban megírtuk: miután a szabályozás néhány, eddig kritikus pontján egyértelműsítették, egyszerűsítették és a háztartási büdzsék számára (is) vonzóbbá tette a németalföldi ország kabinete, a tulajdonosok robbanásszerűen nagyarányú napelem-telepítéseket indítottak el.
A lakossági „piaci katapult” mérete is ismert: Hollandiában egy év alatt megugorhatóvá vált az a szint, amit az Orbán-kormány – egy szakmai számítás szerint 2014 végére – a saját megújuló energiás cselekvési tervében megfogalmazottakhoz képest elmaradásban produkált. (Sőt, a reális tervszámokban szereplő 2 millió napelemtábla installálása valójában jóval több is, mint a magyar kormányra olvasott 242 ezer négyzetméternyi, négyéves elmaradás.)
Követő üzemmódban az ipari termelés is
A hollandiai jogszabályi keretváltozások azonban nem csak a lakossági beruházási kedvet mozgatták meg, hanem az energiatermelő iparét is. Ebben további segítséget jelent, hogy a kormány létrehozott egy SDE+ nevű támogatási programot. Ennek elődje, korábban főként szélenergia- és a biomasszaprojektek támogatására szakosodott, de az SDE+ az ottani, módszertani tapasztalatok felhasználásával egy nagyszabású, napenergia-termelésre paraméterezett támogatási rendszer lett.
A teljes cikk itt olvasható.