Azt nem kell különösebben magyarázni, hogy egy szénerőmű közelében milyen biológiai lábnyomok képződnek, s azt se, hogy a szélturbinák keltette zaj lehet-e a környezetére káros hatással.
De azt tudományos alapossággal nem vizsgálta eddig senki, hogy egy-egy napelempark létrehozása mivel jár a környezete élővilágára. Nem véletlen, hogy a pótlás éppen a britektől érkezett. Lassan, de biztosan napenergia-termelő nagyhatalommá érik az Egyesült Királyság. Már tavaly augusztusban robbanásszerű terjedésről árulkodtak a statisztikák; egy év alatt mintegy 153 százalékos növekedést ért el az ágazat, és ha a lendület nem is tarthat a végtelenségig, lassan nagyobb napelem-kapacitással rendelkeznek majd a britek, mint amennyit a Paksi Atomerőmű termel.
A saját atomerőmű építési projektjükkel zátonyra futott szigetországban – velünk ellentétben – az új irányt, ha tetszik: alternatívát is kijelölték már az energetikában: mind jobban beledőlnek a szélenergiába is, motorjai lettek az új rendszerű vízenergiás innovációknak, és lám: az Egyesült Királyságban megéri több lapot is feltenni a fotovoltaikus rendszerek terjedésére.
Érdemes visszaidézni: a napokban szenzációként terjed el a hír, hogy Németországban múlt vasárnap negatív árig jutott el az áram a villamos energia rendszerben annak köszönhetően, hogy a megújulók csúcsra jártak, és a termelő-fogyasztói körben kevesebb fogyasztás volt mint termelés. Nos, a briteknél ez a jelenség már tavaly augusztusban „megesett”. Mielőtt még a német-francia versengésbe belemélyednénk, itt jeleznénk azt is, hogy az első brutális napenergiás rekordot viszont a németek produkálták még 2013-ban.
Arról azonban eddig szinte egyáltalán nem esett szó (tudományos tanulmány szintjén legalábbis nem találkoztunk vele), hogy a napsugarak villamos energetikai hasznosítására létrehozott gazdaságok milyen hatással vannak a környezetükre. (Úgy értve ezt a kérdést, mint ahogyan a szélfarmokat az alacsony frekvenciás búgásért, a madarak vonulási útjának keresztezéséért és a szélirányok megváltoztatásáért is szokás – többnyire alaptalanul – kárhoztatni, és úgy is, ahogyan a szénerőművek környezeti hatásait, vagy a zagytereik élővilágát tűzik gyakorta zászlóikra elrettentésül a természetvédők.) Nos, ez a hiány is megszűnt, mivel a Solar Trade Association jóvoltából elkészült tanulmány éppen ezt vizsgálta.
A teljes cikk itt olvasható.